A Textilipari Múzeum évkönyve 1981. [antikvár]

Részlet a könyvből: "A köteles mesterség egyik sajátossága az volt, hogy egy ember a munkafolyamatokat önmagában nem végezhette (1.). Szükség volt mindig a sodratot adó szerszámot müködtető segéderőre mind a fonásnál, mind a zsinórozásnál és szálazásnál. Ez a segítő gyakran volt a köteles családtagja, felesége, gyermeke, a szakmát tanuló inas vagy más fiatalkoru. Bár a XVI. századtól kezdve nyomon követhető törekvés a sodrathajtás kiiktatására, a XIX. században is a gyermekmunka egyik felháboritó területe maradt sivár monotonitásával, fizikai igénybevételével. A mezőgazdasági kötélárukat előállitó kézműves, ha a sodratadó szerszámot hajtó, forgató kisegítőjét leszámítjuk, minden munkát képes egyedül elvégezni, sőt nem is képzelhető el a szakmában a munkafolyamat megosztása. A mezőgazdaság kötelei Magyarországon a funkciójuknak megfelelően hol vastagodnak, hol vékonyodnak, viszonylag rövidek, s kivitelük feltételezi egy ember kezemunkáját, szemmértékét, arányérzékét, amikor például egy istráng zsinórjainak összeválogatásáról, egy kötőfék különböző csomóinak megkötéséről van szó. A termék elkészültekor mindig magán viselte az előállító szakértelmét, az avatott szem azonnal észrevette az eltéréseket a különböző kötelesek munkáját megtekintve.