A vasipari gyakorlati oktatásvezetők kézikönyve [antikvár]

Bevezető Az utmutató célja Az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatok és tapasztalatcsere-látogatások azt igazolják, hogy a gyakorlati oktatásvezetők pedagógiai tervező, szervező, irányitó és ellenőrző munkája még azonos tipusu és felépitésü intézetek esetében sem egységes. Az esetek túlnyomó részében az egyéni módszerek, az intézeten belüli szokások érvényesülnek. A tapasztalatcsere-látogatások, a gyakorlati oktatásvezetők egymás közötti véleménycseréinek és beszélgetéseinek eredményeit összegezve megállapítható: a gyakorlati oktatásvezetők nagyrészt egyetértenek abban, hogy a munkafeladatok megtervezését és végrehajtását tekintve az alapvető vonásoknak azonosaknak kell lenniök.Eltérés csak a helyi adottságokból eredő esetleges részfeladatok megoldása tekintetében fordulhat elő.Az utmutató elkészítése egybeesik a szakképzés korszerűsítésének reformtörekvéseivel. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy a bevezetőben röviden utaljunk a reformtervezet szakmunkásképzésre vonatkozó határozataira, amelyek a következők: - A jövőben minden szakmában egységesen a szakmunkásképző iskolai rendszerben kell képezni a szakmunkásokat. - A növekvő műszaki szinvonal követelményeit szem előtt tartva, a szakmunkásképzés tananyagát a képzési időtartam növelése nélkül, fokozatosan korszerűsíteni kell. - Biztosítani kell, hogy a továbbtanulni akaró szakmunkások termelő munkájuk mellett esti-levelező tagozaton további 2-3 év alatt középiskolai végzettséget szerezhessenek és érettségizhessenek. A szakmunkásképzés reformja komplex feladatot jelent,vagyis a korszerűsítésnek ki kell terjednie a nevelési-oktatási/feladat/ folyamat teljes egészére. A fentiek értelmében a szakmunkásképzés reformja az alábbi főbb területekre terjed ki: - a szakmunkásképzés szakmai strukturája és a képzés tartalma;