Anyag- és áruismeret I. [antikvár]

Részlet: ELŐSZÓ A nyomdatermékek termelői árának nagyjából felét teszi ki az előállításukhoz szükséges anyagok beszerzési költsége. Ebből következik, hogy a nyomdavállalat gazdasági és minőségi eredménye — vagyis nyereségessége és hírneve — ugyanolyan mértékben függ a vásárolt kiindulási anyagok árától és minőségétől, mint attól a munkától, amivel maga a nyomda járul hozzá a termékeinek előállításához. Ezért a célnak legmegfelelőbb anyagok kiválasztása és a beszerzett cikkek minőségi ellenőrzése — ami igen széles körű anyag- és áruismeretet igényel — ugyanolyan fontos, mint a feldolgozásmód (technológia) meghatározása és ellenőrzése. Megjegyzendő, hogy a nyomdatermékek fogyasztói árába, amit rendszerint a nyomda tüntet fel a kereskedelmi forgalomba kerülő cikkeken, beleszámítódnak a szerzői díjak, kiadási és terjesztési költségek, valamint az adók is. Bizonyos nyomdatermékek (pl. tankönyvek) árát jelentős mértékben csökkenti az állami ártámogatás. Eszmei szempontok is befolyásolhatják a forgalmi árat; szembetűnő ez a könyvritkaságok, valamint az értékpapírok (pénz, bélyeg, jegy) esetében. A termeléshez felhasznált anyagok alapanyagokra és segédanyagokra oszthatók fel. Az alapanyagok a gyártás folyamán a késztermék részévé válnak. Ilyen alapanyaga a nyomdaiparnak a papír, a festék, vagy a könyvkötő vászon. Segédanyagnak azokat az anyagokat tekintjük, melyek a termék előállításához nélkülözhetetlenek (ilyenek a nyomdaiparban az ólombetűk, a fototechnikai filmek, a nyomólemezek stb.), de a termék részévé nem válnak. A nyomdaipari anyagismeret az ipar alapanyagaival és segédanyagaival egyaránt foglalkozik. A kívülállók el sem tudják képzelni, hogy mily sok iparág termékeit igényli a nyomdatechnika. Szüksége van a papír- és textilipar különféle gyártmányaira, kohászati féltermékekre, a fotokémiai ipar sajátos készítményeire, a műanyaggyártás és festékvegyészet vívmányaira stb. A nyomdáknak tehát sok szakmával kell kapcsolatot tartaniuk. Az anyagismereti jártasság egyik oldalát az ellátó vállalatok technológiájának ismerete teszi ki, ami megadja az alapot igényeink szakszerű közlésére az illető iparág nyelvén. Az anyagismereti jártasság másik oldala a felhasználási technika alapos ismerete, ami alap- és segédanyagainkkal szemben támasztott igényeinket határozza meg. A technika az anyagi javak előteremtésének eszköze, vagyis mindaz, amit az ember felhasznál, hogy a természet erőforrásait a maga hasznára fordítsa. A technológia, a módszer, a tudomány alkalmazása a legkülönbözőbb dolgok előállításában. A tudományon belül — bár az elhatárolás nem mindig indokolt — különbséget szokás tenni az általános érvényű összefüggések felismerésére törekvő alaptudományok, valamint az egyes részterületek problémáit megoldó, alkalmazott tudományok közt.