Bővebb ismertető
Itt élünk Kelet-Közép-Európában, központi fűtéses lakásainkban, és ha melegünk van, hőfokszabályozó hiányában nyitogatjuk az ablakot. szivacs csíkot tömünk régi bérházaink ablakai közé, hogy ne érezzük annyira a huzatot. A kirakat előtt meg-megállva sóvárogva nézegetjük az energiatakarékos hűtőszekrényeket, mosógépeket, vasalókat, égőket, de áruk láttán menten továbbállunk, hó végén viszont a gáz- és villanyszámlát látva elsápadunk. Csüggedten kutatunk a házi kasszában benzinpénz után, és reménykedünk, hogy valamilyen csoda folytán öreg autónk 14-185 liter helyett kevesebbel is beéri.
Szürke szmogos reggeleken fáradtan botorkálunk piszkos, túlzsúfolt városaink hömpölygő autófolyamának kipufogó gázában. Az erőművek környékén az asztmás gyermekek fulladásos rohamait vigyázva a szülők agyán bizonyára légúti megbetegedései az országos átlag sokszorosát teszik ki. Hasonló a helyzet a dél-lengyel vidékeken. És csak sejtjük, milyen lehet a levegő Románia és a volt szovjet köztársaságok erőművei mellett. De mindez látható, szagolható, a korom tapintható...