Autó-Motor 1975. január-június (fél évfolyam) [antikvár]

É IhiMM venként visszatérő nemes hagyomány, hogy az új év táján a kedves jókívánságok mellett visz-szapillantunk a hátrahagyott őesz-tendöre, és számba vesszük az előttünk álló feladatokat. A közúti motorizáció gyors fejlődése korunk egyik sajátos világtendenciája. Pártunk, kormányzatunk és egész társadalmunk pozitívan reagált erre a világjelenségre. A magyar közlekedéspolitika koncepciója a fő célkitiSzések megvalósítása érdekében a többi között előirányozta a közúti közlekedés fokozott ütemű fejlődését, a közúthálózat, a járműállomány és a kiszolgáló létesítmények összehangolt fejlesztését. Hazánkban a közúti motorizációval kapcsolatban a váltás időszakát éljük. A korábbi viszonylagos elmaradottság, a járműhiány helyébe fokozatosan nagyarányú fejlődés lép. Ma már ott tartunk, hogy egyes személy-és teherautó-típusokra keresik a vevőt. A személygépkocsik száma az 1975. évben várhatóan eléri az 560 ezer, az autóbuszoké a 14 ezer, a tehergépkocsiké pedig a 115 ezer darabot. Ugyanezen időpontban a közúti közlekedés a személyszállítás 78— 80%-át fogja ellátni. A személyszállítás viszonylag magas arányát elsősorban a magánautók teljesítménynövekedése okozza, ami a IV. ötéves tervidőszakban csaknem háromszorosára emelkedik és a közúti közlekedésen belüli aránya eléri a 60%-ot. A motorizációhoz kapcsolódó létesítmények azonban, sajnos, nem minden téren tudták követni a közúti közlekedés gyors ütemű fejlődését. A közúti forgalom erősödése, ezen belül a nagy Járművek szaporodása az úthálózaton erősen érezteti hatását. A forgalom folyamatos lebonyolítása egyre növekvő fenntartási és üzemeltetési problémákat okoz. Az úthálózat fejlesztése tovább folytatódott: az új évben a gyorsforgalmi hálózat hossza 172 km lesz, amelyből 85 km az M7-es autópálya és 87 km az Ml-es és M7-es autóút. A gyorsan növekedő gépjárműállománnyal. nehezen tud lépést tartani az autójavító, karbantartó ipar fejlődése. A rendelkezésre álló és a szükséges kapacitások egyensúlyának hiánya a közvetlen hatáson túlmenően egyéb negatív hatásokat is eredményez. De az utóbbi időben a fogyatékosságok kedvezően csökkenő tendenciája állapítható meg. Az új esztendőben várható az autójavító és ltart)antartó Iparban a szükségletek ís a kapacitás egyensúlyának létre-jötte, így ezen a területen csak a mi- nőségi igények tekintetében várható feszültség. Sajnos, megoldatlan marad a motorkerékpárok műszaki ellátása. A jelenlegi kapacitás sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elégíti ki az igényeket Ez a lakosság jelentős rétegét érintő szolgáltatás a jövőben fokozott támogatást tesz szükségessé. azDj esztendő küszöbén Irta: dr. Tőzsér István, a KPM Autóközlekedési főosztályának vezetője A ÍZ autó- és alkatrészkereskedelemben is jelentős előrehaladás történt A megvalósult, valamint a tervezett fejlesztések belátható időn belül nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi igények kielégítését is lehetővé teszik. A rak-tárépltkezések, valamint a raktározási technológia korsEerűsIitése jelentősen hozzájárul az alkatrészellátással kapcsolatos igények és a kapacitás köeött mtitatkozó feszültségek feloldásához. Nagy gondot jelent a szakemberhiány. A jelenlegi ötéves tervidőszakban mintegy 90 ezer autószerelő, karosz-szérlalakatos, gépjárművillamossági műszerész szükséges. Az 1971—75 közötti években 28,5 ezren szereznek szakmunkás-bizonyítványt, az elvándorlás azonban oly mértékű, hogy a megmaradó létszám alig fedezi a tényleges szükségleteket. A gépjárművezető-képzés terén ugyan jelentős eredményekről adhatunk számot, mégis sok feladat vár még megoldásra itt is. Az állami és társadalmi oktatási intézmények a tervidőszak vé- géig körülbelül egymUlió embert vizsgáztatnak. A gépkocsivezető-képzésben országos átlagban egyensúly jött létre, de a minőség tekintetében még sok a tennivaló. Változatlanul komoly erőfeszítések szükségesek a motorkerékpárvezetö-képzés megjavítására. A hazai motorizáció helyzetét összességében szemlélve, megállapítható, hogy a gazdasági lehetőségeink adta keretek között tőreid lenül fejlődik. Van azonban néhány terület, ahol továibbi fokozott erőfeszítéseket keU tenni. Ilyen például a közúti közlekedés biztonsága. A közúti balesetek súlyos személyi és anyagi károkat okoznak. Annak ellenére, hogy a személysérüléses balesetek száma csökkent, a balesetek viszonylagos adatai nálunk 2—3-szor nagyobbak, mint a fejlettebb motori-zációjú országokban. Meggyőződésem, hogy a tragédiák száma lényegesen csökkenthető, és ez elsősorban mindannyiunk magatartásának függvénye. Külön is kiemelném a közlekedési szabályok lelkiismeretesebb betartásának szükségességét Az új évben megjelenik az új Kresz. Mindez azonban önmagában nem elég: ki kell alakítani egy olyan közfelfogást, amely erkölcsileg elitéli a közlekedés rendjének semmibevevőit, a mások testi épségének és anyagi javainak szándékos és gondatlan megkárosítóit. Alapvető fontosságúvá vált az energiatakarékosság. A gazdaságosabb energiafelhasználás és a fajlagos energiaköltségek csökkentése az új esztendő és az azt követő évek különös gonddal kezelendő feladatát képezi. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az óesztendő eredményeiért erejüket nem kímélve munkálkodtak. Külön is elismerést és tiszteletet érdemelnek a gépjárművezetők, akik a rendkívüli Időjárás miatt jelentkezett többletfeladatokat — sok esetben a családi körben eltöltendő szabad idejük terhére — teljesítették. Az új esztendővel a IV. ötéves terv utolsó évéhez érkeztünk. Felemelő érzés lenne a tervidőszak feladatainak eredményes teljesítéséről aimak Idején számot adni. Ehhez kérem a közúti közlekedés valamennyi részvevőjének segítségét, közreműl^^é-sét, és kívánok mindéi;^ kásifkedő-társamnak eredményekh ^•-¦ij esztendőt, személyes éle M. L; sok örömet és boldogsá „Diplomás" sofőrök „Csak a gyakorlati időhSz kStötten nem célszerű és nem is leliet-séges a iiivatáms (épjárművezetőket általánosan szakmunkássá átminősíteni. A szakmunkás cim szakmai rangot, eilsmeréM Jelent, amelynek megfelelő védelméhez társadalmi érdekek és a szakmunkások egyéni érdekei is fűződnek " Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy nem is olyan régen lapunkban vissza-visszatérő témaként jelentek meg a gépjárművezetők szakmai elismerését szorgalmazó, annak mielőbbi megvalósítását előmozdítani Igyekvő írások. E cikksorozat betetőzéseként és annak eredményeit ösz-szefogva jelenhetett meg legutóbb az Autóközlekedési Tanintézet igazgatójának tájékoztatása, amelyből megtudtuk, hogy e vonatkozó rendelet kiadásával a Munkaügyi Minisztérium új szakmaként elismerte a „Gépjárművezető és karbantartó" szakmát, és a 309. sorszám alatt felvette az Országos Szakmunkásképzési jegyzékbe. A Tanintézet igazgatója utalt arra is, hogy a szóban forgó szakmunkás-tanfolyamok szervezése és lebonyolítása sem okozliat már nehézséget, mivel ehhez a feltételeket időben megteremtették. Ilyen előzmények után nagy örömmel fogadtuk most az ATI Budapesti Iskolájának vezetőjétől és tanári karától kapott értesítést, hogy az általuk szervezett, 1974. március 15-én indított 6. számú karbantar- tó-szakmunlcástanfolyam befejeződött, összesen 34-en vizsgáztak, mindannyian sikeres eredménnyel. Külön említést érdemel az az oklevél is, amely arról tanúskodik, hogy a tanfolyam és vizsga egész menetéről a KPM Autóközlekedési Főosztálya, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete, a MÜM 9. számú Intézet, valamint a Hungarocamion vezetői a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Kiemelték Molnár Attilának, a Köztisztasági Hivatal műhelyvezetőjének, a szakmunkás-tanfolyam gyakorlati oktatójának átlagon felüli munkáját, ami ugyancsak szerephez jutott abban, hogy «^elaő autós szak-rv- ^^lyam hallgatói ' eln^^cti és Ly.'>, mt akmai tudni- valóval felvértezve térhettek vissza munkahelyükre. És nem utolsósorban említést érdemel még a háttérben meghúzódó „csendestársnak", az ATI Kísérleti és Módszertani Osztályának a tevékenysége. Még javá^ ban folyt a vita a „Gépjárművezető és karbantartó" szakma bevezetésének néhány alapvető kérdéséről, amikor ők már a tanfolyamok tartásához és a hallgatók vizsgáztatásához szükséges legjobb anyagok, eszközök és módszerek kísérletezésén, országos elterjesztésén munkálkodtak. Mi indokolta tehát a „Gépjárművezető és karbantartó" szakma elismerését? A mi olvasóink előtt nem szükséges külön részletezni és bizonyítani, hogy az autóközlekedés egyes területein fokozatosan bonyolultabbá válik a gépjárművezetői tevékenység. Olyan munkává alakul át, amelynek ellátása már szakmun-kás-szintű ismereteket igényel. Alapvetően erre vezethető vissza a hivatásos gépjárművezetők körében mind általánosabbá vált Igény, hogy foglalkozásukat igazi szakmaként ismerje el és becsülje meg a társadalom. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete elnökségének kezdeményezésére és sok más autós társintézmény együttműködésével végül is megvalósulhattak a gépjárműveze- Az ATI Budapeill Iskalája, unirl kara eíéiz fcoUskUviJa valóban mindent elkftvetett annak érdekében, h«y oiár u eUtf autúi izakmunkAi-Unfolyam ballcatöl a lehető legelőnyösebb elméleti éa gyakorlati tObblettudlssal lelvérteire kerüljenek vltaza munkahelyflkre. Az ATI Budapesti Iikoliiinak a helyén kél éve még a Hotorjavitó SzSvetkezet dolgozott. M vlitont a legjobb autOi siaktanirok, motormeuzetekkel, U-tdod azemléltet« eizkOzBkkel konzerven felazerelt tantermekben oktatják, készítik lel a mind tObb (elkészOlést Igényid autdifeladatokra a hallgatókat tés szakmásításának lehetőségei, feltételei. Mint mondottuk, számos munkaterületen támasztanak ma már a gépkocsivezetővel szemben különleges követelményeket. Nem elég ha valaki az autót hibátlanul irányítani tudja. Ezen túlmenően a kocsit ápolnia keU, és az elemi karbantartást is magának kell végeznie, ügyelve arra, hogy gépjárművének — munkaeszközének — műszaki állapota is kielégítő legyen. Értenie kell ahhoz, hogy amennyiben gépjárműve működésében zavarok lépnek fel, a hibát előidéző okot biztos készséggél felismerje, és a kisebb zavarokat önállóan meg is szüntesse. Szerelő és szerviz nincs, eleve nem is lehet mindig az úton levő autós közelében. És mindezek mellett a feladatkörébe tartozik az is, hogy nagy felelősséggel közreműködjön a szállítási-fuvarozási folyamatok szervezésében, a rakomány előírás szerinti elhelyezésében és irányításában, a szállítmányok átvételében és átadásában. Ráhárul továbbá a száUításl dokumentóciók vezetése, a szükség szerinti díjszámfej-tés, pénzkezelés és elszámolás is. A szakmásított gépjárművezetőnek tehát lényegesen több ismerettel kell rendelkeznie, mint ami a hagyományos gépjárművezető-képzési formák keretében volt megszerezhető. Ezek után jogos lehet a kérdés: most már minden hivatásos gépjárművezető köteles lesz megszerezni ezt a szakmunkás-képesítést? Nem, nem erről van szó. Sőt, később sem kell erre számítani. A szakmunkás-képesítést elsősorban azok között a gépkocsivezetők között kell szorgalmazni, akik a közforgalmú autóbusz-kbzleke-désben, a nemzetközi árufuvarozásban, a 8 tonnás és annál nagyobb raksplyu teherautókon, normál és nyerges szerelvényeken különl^ ges önrakodó, eszközhordó gépkocsikon dolgoznak, darabos árukat szállltaialc, a kíséretet és az áruátadást önállóan látják d. És Uy^ nek is sokan vannak, ük lesznek tehát a hivatásos gépjárművezetői szakma tekintélyének t^opai. Élenjárói az ésszerűbb, hatékonyabb munkának, a kulturáltabb, biztonságosabb közlekedésnek. (almissy)