Autó-Motor 1977. (nem teljes évfolyam)/Különszám [antikvár]

/ Harmincadik évfolyamának küszöbére érkezett az Autó-Motor — és az évfordulón új köntösben és a korábbinál bővebb terjedelemben köszönti az Olvasót; az eddigi fekete-fehéren nyomott 48 oldal helyett ezentúl több színű kiállításban, 64 oldalon jelenik meg. Amikor a szerkesztőség engem — a lap felelős kiadóját — kért fel arra, hogy ezt a jelentős változást az Olvasóval közöljem, megpróbáltam „készülni" erre a megtisztelő feladatra. Végiglapoztam az elmúlt évfolyamok albumait. így bukkantam rá az 1968. évi 5. számra. Ez emlékezett meg a lap megjelenésének 20. évfordulójáról, és arra kérte az olvasókat: adjanak tanácsokat, tegyenek javaslatokat a szerkesztőség további munkájához. A levelek egy része a 7. számban jelent meg, közöttük az egyik „Környei Zoltán színész, a Veszprémi Petőfi Színház tagja" aláírással. A levélíró az ilyenkor már megszokott dicséretek után végül is önmagának tette fel a kérdést: „És mi az, amit hiányolok vagy javasolok?" A felsorolást pedig így kezdte: „1. A terjedelem bővítése és ezzel együtt a nyomdatechnikai fejlődés. (Levegősebb tördelés, jobb papír, több szín alkalmazása )" Steindl László gépészmérnök (Mohács) is hasonló kívánságát közölte: „Szeretném, ha legalább a borítólap többszínnyomásban kerülne ki a nyomdából, ha félévenként színes prospektust kapnánk egy-egy újszerű autó- vagy motortípusról Szeretném, ha kedvenc lapom a külső megjelenés tekintetében is lépést tartana más folyóiratokkal. Hiszen az utóbbi évek alatt számos magyar hetilap terjedelme növekedett, és többszínnyomásban jelenik meg. S ha feltételezzük, hogy az AM olvasótábora továbbra is növekedni fog, indokolttá válik az a kívánság is, hogy a mennyiségi emelkedés minőségi emelkedéssel is együtt járjon, mert ellenkező esetben — relatíve — minőségcsökkenés áll elő!" Azóta a szerkesztőség — a kiadóhivatal is — tömegével kapott hasonló leveleket. A terjedelem egyszer már bővült is: 1975 januárjától — 32 helyett — 48 oldalon jelent meg a lap. És most az Athenaeum Nyomda új üzemének munkába állása a további kívánságok teljesítését is lehetővé tette. Ez a minőségi és mennyiségi növekedés természetesen a lap árának emelését is szükségessé tette. Olvasóink ezt bizonyára megértik, hiszen sok levélíró közölte már: szívesen fizetne többet is a vastagabb, színes köntösű példányokért. Ez bebizonyosodott tavalyelőtt, amikor a terjedelem növekedése miatt ugyancsak meg kellett változtatni a lap árát, azonban — kisebb megtorpanás után — az előfizetők száma mégis 110 ezerről 126 ezerre, a példányszám pedig 260 ezerről 320 ezerre emelkedett. Micsoda hatalmas tehát a fejlődés! Az első szám 1948. március 1-én alig 5000 példányban került az utcára. De hát akkor nem is volt többre igény. Tanúsítják ezt a lap szerkesztőségének egyes, még ma is dolgozó munkatársai, akik annak idején ott álltak a Hősök terén, amikor felsorakoztak a Szovjetuniótól kapott teherautók, amelyekkel megindulhatott az élet ia hazai közutakon. Az utakon, ahol a lap kezdeti évfolyamainak idején a motorkerékpárokkal, vontatókkal együtt is legfeljebb 35—40 ezer motoros jármű volt forgalomban. És ma már az évenkénti gyarapodást is százezres számokkal mérjük! Ezt a fejlődést kellett nyomon követnie annak az újságnak, amelyet új módon, „egyedi" stílusban kellett kialakítani. Egy ilyen laptól ma már elvárja az olvasó, hogy öt világrész autós-motoros eseményeiről, újdonságairól tájékoztasson részletesen, ugyanakkor műszaki ismertetéseivel, szaktanácsaival is folyamatosan igazodjon a megváltozott igényekhez. Mit tudunk most majd többet, jobbat nyújtani? Elsősorban fekete-fehér és színes képeink egyaránt nagyobbak, tehát szebbek lehetnek. Témáink köre is szélesedhet. Bővülhet az „Ismerd meg hazádat" rovat, de külföldi utakról is rendszeresebben közölhetünk tanulságos, hasznos beszámolókat. A kívánságnak eleget téve, a középső két oldalon pedig kiemelhető színes képeket is adhatunk érdekes autó- és motortípusokról. Több helyet szánhatunk az olvasók leveleinek, állandósíthatjuk a jogi tanácsadást, de mindenekelőtt több, részletesebb hírt közölhetünk a világ minden tájának szakmai érdekességeiről. S a kiadó külön örül annak is, hogy a mostani változáskor méltányolhatja az előfizetők hűségét: ők ezentúl egy forinttal olcsóbban kaphatják a lapot — és igyekszik számukra a jövőben egyéb kedvezményeket is nyújtani. A nyomda is ígéri a minőség állandó javulását. A szerkesztőség tagjai pedig azt szeretnék, ha az olvasók továbbra is megtartanák a lapot szeretetükben, továbbra is megírnák: mi tetszik a lapban, min kellene javítani, hogy — élve az új lehetőségekkel — jó és még jobb újságot adhassanak a közlekedés, az autók-motorok iránt érdeklődő százezrek kezébe. Az ő nevükben is előre köszönöm bizalmukat. a Lapkiadó Vállalat igazgatója 3 AUTÓKERESKEDELMÜNK EREDMÉNYEI ÉS TERVEI Visszapillantó-tükör '76 _f/z/M__ írta: Csiiri István, a Merkur vezérigazgatója Amikor 1976 elején a Merkúr Személygépkocsi Értékesítő Vállalatnál megfogalmazódtak az ötödik ötéves terv célkitűzései, íő feladatnak a kulturált szocialista autókereskedelem megerősítését tekintettük. Céljaink között szerepel: — a KGST-országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok lehetőségeinek még eredményesebb kiaknázása, az árukínálat volumenének bővítése; — a korszerű, kulturált autóvásárlás feltételeinek további javítása; — a hálózatfejlesztési tevékenység folytatása: a használtautó-kereskedelmi üzletág területi igényeknek megfelelő bővítése, és új személygépkocsi-forgalmazási bázisok létesítése: — az értékesítésre kerülő gépkocsik műszaki felkészítésének és a garanciális ellátás színvonalának növelése. Ha meggondoljuk, hogy 1976—1989 között a hazai motorizáció milyen intenzitással fejlődik, s az évtized végére az útjainkon futó személygépkocsik száma a tervek szerint eléri az egymilliót, akkor beláthatjuk, hogy az előbbi néhány mondatba sűrített feladatok megoldása vállalatunk dolgozóitól igen nagy erőfeszítést követel. Hadd említsek néhányat a múlt év során elért eredményeinkből. Ax új személyautók értékesítése 1976-ban Terveink 79 ezer személyautó értékesítését rögzítették, ennél két és félezerrel többet adtunk el. A szocialista országok gépjárműiparának örvendetes fejlődését tükrözi, Már ifi a nyár Valamelyik nap egy fénykéL et mutattak nekem. Bár ne tették volna. Egy nyolcéves kisfiú összetört holtteste hevert az úttesten. Teherautó gázolta el. Az iskolából busszal ment haza, és ahogy a szemtanúk mesélték; az úttest másik oldalán levő srácoknak integetve az autóbusz mögül egyenesen a ZIL teherautó kerekei alá szaladt. Nagy, idézőjelbe tett „GY" betű, ezzel különböztetik meg a többitől a gyermekbaleseteket a közlekedésrendészeten. Áprilisban harminchat gyermekbaleset történt. A százados, aki a balesethelyszínelő rendőrök munkáját vezeti, úgymond „edzett ember". Sok mindent látott, és mégis megrendülten beszél D. Gáborról és a többi szerencsétlenül járt kis társáról. — Uram! Még itt sincs a nyár! Mi lesz ennek a végei — kérdezi tőlem, de minthogy én sem, úgy senki nem tudhatja előre, hogy mennyiszer teszi meg a robogó mentőautó az utat egy-egy baleset helyszíne és valamelyik gyermekkórház között, vagy hányszor kell majd a szomorú tényt megállapítani: a gyermek meghalt . . . Vagy talán mégis tehetünk értük valamit? Talán . talán azzal, hogy nem lesz még egy olyan eset, mikor az óvodás kisgyereket szülei egyedül engedik el a Róbert Károly körút forgatagában az óvodába. Mert nem érkezett meg oda soha . . . Talán akad Önök között, bocsánat miközöttünk olyasvalaki, aki hajlandó megfogni egy-egy kis srác kezét, és átvezetni az úttesten, nem pedig elismerő pillantással vagy vállvonogató közömbösséggel díjazza a kocsik között bemutatott életveszélyes mutatványt. Ugye, Önök is emlékeznek arra, amikor a halászbástyái kegyetlen gyilkosságra fény derült. Nos, akkor „iskolábajáró" csoportok alakultak, egy-egy szülő több kisgyermeket kísért el reggelente az iskola kapujához, s délután ugyanez történt. Félelem volt a szülőkben, hiszen a tettest akkor még nem fogták el és a rémhírek is gyorsan terjedtek. A veszélyhelyzetekre akkor gyorsan reagáltak a felnőttek . . . Azóta már a tettes megkapta büntetését, a szülők fellélegeztek, és a lányok, fiúk ismét egyedül sietnek reggelente az iskolába, délután pedig rohannák haza leckét csinálni, azután le a játszótérre focizni. Furcsa lenne most azt javasolnom, hogy minden egyes iskolába járó gyermeket várjanak meg a szülei, és kéz a kézben menjenek haza. Ez lehetetle.fi is. De figyeljünk a gyermekekre egy kicsit jobban: ön is, aki napközben járművet vezet, Ön is, tisztelt pedagógus, akinek a szülőkön kívül szintén feladata a helyes közlekedésre való nevelés, mert a veszélyhelyzet itt a közlekedésben nem múlt el, nem is fog soha . . . Megint csak a fénykép jut eszembe. Egy kisfiú hever az úttesten, iskolatáskája a kerekek alatt. Egy ember ül mellette a járda szélén, maga elé mered. Mondják, ö volt a gyermek édesapja. Valaki elszaladt érte, és most itt ül a járdaszélen. Nyolcéves volt a kisfia. Ezeket a mondatokat — Bánki Árpád szavait — a Rádió „Szót kérek" műsorából ismerhetjük. Még akkor hangzottak el, amikor jogos volt úgy szólni: még nincs itt a nyár . . . Azóta már tart a nyári szünet is. A múlt évi vakációk idején nálunk mintegy tízezer gyermek, közülük háromezer kisdiák szenvedett közlekedési balesetet. . . Még jobban kell vigyázni az úttesten. És talán többet is kell foglalkoznunk a gyerekekkel. Ennek érdekében mi a következő oldalakon különböző tanulmányokból idézünk figyelemre méltó részleteket. '< czAtr c,r -Vf