Az előkészítő osztály üzemének normalizálása a pamutszövő gyárakban [antikvár]

A népgazdaság helyreállítását és fejlesztését szolgáló 1945-1950. évi ötéves terv törvénye az 1950. évre a gyapotszövet termelés hatalmas megnövelését irányozta elő. Az ötéves terv ennek a termékmennyiségnek előállítása céljából meghatározza az ipari tőkebefektetések megfelelő terjedelmét az elpusztított vállalatok újjáépítésére, újak építésére és a régiek korszerűsítésére. Az új teljesítményeknek a szétrombolt gyárak újjáépítése és újak építése útján való gyarapítása bizonyos időt igényel. Ezért a termelés növelését az ötéves terv első éveiben főleg a működő gyárak fogják biztosítani, a felszerelés teljesítőképességének növelése, az időlegesen üzemen kívül helyezett felszerelés munkábaállítása és a műszakok szaporítása révén. Az új teljesítmények biztosításához és a műszakok szaporításához jelentékeny mennyiségű szakképzett munkaerő szükséges. Erre való tekintettel az ötéves terv a szervezett rendszabályok egész sorát veszi tervbe: a tömegszakmák munkásainak képzését a munkástartalékok szervein keresztül, egyéni oktatást a gyárakban stb. Egyidejűleg »az ötéves terv a munkatermelékenység növelését az iparban 36%-kal irányozza elő a háborúelőtti színvonallal összehasonlítva.« (N. A. Vozneszenszkij elvtárs jelentéséből a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának I. ülésén.) A pamutipar munkáját úgy kell tehát megszervezni a 4. ötéves tervben, hogy a munka termelékenységének legnagyobb fokát érjük el és ennek következtében a meglévő szakképzett munkaerőt felszabadíthassuk a műszakok szaporítása és az új teljesítmények elérése céljából. A pamutiparban foglalkoztatott munkások zöme a szövődében van, ehhez tehát komoly munkástömegeket kell kiképezni. A szövőüzem feladata abban áll, hogy az előkészített lánc- és vetülékfonalból megállapított minőségű és jellegű szövetet készítsen.