Az emberiség jóltevői [antikvár]

HUFELAND, AZ ORVOS. Az alábbi néhány apró kísérlet - essay - rövid sorozatában néhány oly férfiú emlékének kívánok szerény áldozatot hozni, kiket a mi korunk részint talán nem is ismer, részint elfeledett vagy megtagadott. Mert annyira elfoglal a jelen, hogy a múltba csak nagyon ritkán pillantunk vissza. Mert emberi természetünkben van a hálátlanság. Mert korunkra a hitetlenség nyomta reá bélyegét. . . A tudomány - de maga a közönséges józan ész is - egy dolgot megenged, egyet pedig feltétlenül megkövetel. A mit megenged: az, hogy némely dolgok meghaladják megismerésünk határait. Ezeket tehát a tudomány meg nem határozhatja. Ezekre nézve a hit megalkothatja és szőheti a maga álmait. A mit azonban a tudomány feltétlenül megkövetel, az: hogy a megismerésünknek alávetett vagy alávethető dolgokat vonjuk tényleg megismerésünk körébe és ne engedjük a megismerhetetlenekkel öszekevertetni. A mit kezünkkel megfoghatunk és eszünkkel megérthetünk, ne engedjük azt a mythosok világának martalékul. Ezeket a hitnek nem szabad a maga álmai világába vonni!