Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Az építőipar műszaki fejlesztésének alapvető iránya az építésiparosítás. Ennek hatására az építési tevékenység egyre nagyobb hányada kerül át az építéshelyekről a telepített üzemekbe, illetve a központi telepekre. Az építésiparosítás elősegíti a gépesített, nagyüzemi tömegtermelési módszerek alkalmazását, ez pedig együtt jár az építés szállítási-anyagmozgatási igényének változásával. A telepített üzemekben előkészített, előregyártott, előreszerelt, komplettált anyagok és szerkezetek műszaki jellemzőihez igazodó, speciális szállítóeszközökre van szükség. A centralizált anyagelőkészítés és a decentralizált építéshelyi bedolgozás, elhelyezés, szerelés folyamatainak - kedvező esetben az anyagok közbenső tárolása, készletezése nélküli - összehangolását csak gépesített szállítással és anyagmozgatással lehet hatékonyan megoldani.
Az építő és építőanyagiparban az anyagmozgatás-szállítás fejlesztésének fontosságát kiemeli, hogy rendkívül sok (nagy tömegű és széles választékú) terméket használnak fel, magas az anyagszállítási-mozgatási igény, ezzel szemben viszonylag alacsony az anyagmozgatás gépesítettségének foka. Ami a legfontosabb: az építésügyben anyagmozgatással foglalkozik az összes fizikai dolgozó mintegy 30-40 százaléka. Az építő- és építőanyagiparban a növekvő termelést távlatilag az élőmunka jelentős csökkentésével kell anyagmozgató-szállító létszámmal kiszolgálni. A jelenleg anyagmozgatást végző munkások aránya különösen magas a mélyépítőiparban, de nem sokkal kedvezőbb a helyzet a magasépítőiparban és az építőanyagipar nagy részében sem.
Az állami építőipar anyagmozgató munkásainak aránya jelentősen meghaladja az állami ipar átlagát. Az állami építő- és építőanyagipar tehát nagy számú munkaerőt köt le az anyagmozgatással, de még kedvezőtlenebb a helyzet a szövetkezetek és az egyéb építési szervezetek szektorában. Megoldatlan a magánépíttetők döntően lakásépítést jelentő építési munkáin jelentkező anyagmozgatás gépesítése is.