Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata II. [antikvár]

AZ ERDÉLYI PAPIRMALMOK FEUDALIZMUSKORI TÖRTENETÉNEK VÁZLATA (II) 1712-1848JAKÓ ZSIGMONDA XVIII. század eleje ismét teljes újrakezdést jelent az erdélyi papírártás történetében, minthogy a fejedelemség bukásával együttjáró politikai és gazdasági változások, illetve az ezekkel kapcsolatos megpróbáltatások elseperték mindazt, amit az előző évszázad ezen a téren alkotott. Ezt az újrakezdést azonban már a merkantilista gazdaságpolitika és a manufaktúrás ipar iránti fokozódó érdeklődés határozza meg. Ebben az irányban hatottak ugyanis az iparilag fejlettebb Habsburg-országokkal való kényszerű, szoros gazdasági és politikai kapcsolatok éppen úgy, mint a gazdasági fejlődés általános iránya. A készpénz-bevételek fokozása, a birtokok nyersanyagának feldolgozása, a gazdálkodás racionalizálása a XVIII. század közepétől fogva a bécsi udvar által is szorgalmazott követelmény lett. Innen a több oldalról jelentkező érdeklődés a papírgyártás iránt is. Magánosok és közületek költségével az új papírmalmok egész sora létesült a XVIII. századi Erdélyben, s néhány elpusztult üzemet is újjáélesztettek.A papírmalmok számának növekedése, valamint a létrejöttükben közrejátszott különböző erők megkívánják, hogy e korszak létesítményeit - az első próbálkozások együttes ismertetése után - az eredetük szerint csoportosítva mutassuk be. Ennek megfelően előbb az állami és közületi (városi, egyházi) papírmalmokat fogjuk külön-külön tárgyalni, majd pedig a magánvállalkozásokat vesszük számba. Pótfeladatunknak az 1712-től 1848-ig terjedő korszakra vonatkozóan az erdélyi papírmalmok számbavételét, létesítésük és működésük idejének, valamint vízjegyük alaptípusának és főbb változatainak megállapítását tekintjük.