Az Északi sark meghóditása [antikvár]

A Sarkvidékek fagyos hó- és jégvilágában százával pusztulnak el azok a hősök, akik a nagy "ismeretlen" ostromára vállalkoztak. Amíg nem ismertük a Sarkvidékeket, addig az emberi képzelet mindenféle csodával népesítette be a halálnak ezt a birodalmát. Azt képzelték, hogy a sarkokon okvetetlenül valami tüneménynek, valami különös földrajzi jelenségnek kell lennie. Az egyik valami borzalmas vulkánt, a másik enyhe éghajlatú, világtól elzárt szigetet, a harmadik kolosszális jéghegyeket képzelt ott, mert hisz a Földnek ez a pontja valami különö9s pont, hisz ott az óránkat sem tudjuk használni, mert ez a pont nem forog, benne van a Föld képzelt tengelyében. Amióta ismerjük a Sarkvidékeket, azóta tudjuk, hogy az északi sarkon mély tenger van, majdnem állandóan vastagon befagyva, a déli sarkon kétezer méter magas, hóval és jéggel fedett, teljesen egyhangú fensík terül el, a sarkot, a pólust nem jelöli meg semmi. De a nagyközönség érdeklődése sohasem csappant meg aziránt a vetélkedés iránt, amellyel a különböző nemzetek fiai akartak "rekordokat" teremteni a sarkvidéki ismeretlen területek fölfedezésében. A pálmát Amundsen vitte el.