Bányamentés [antikvár]

Ismeretes, hogy a bányásznak kimagasló fontosságú munkája során szüntelenül szembe kell néznie, meg kell küzdenie olyan elemi veszélyekkel, amelyekkel tevékenységének természeti környezete fenyegeti. Hazánk nem nagy ország, bányászatának méretei nem nagyok, de ez a bányászat a veszélyforrások tekintetében „előkelő" helyet foglal el az egyes országok bányászatainak ilyen rangsorában. Bár a tudomány és technika fejlődése révén egyre inkább úrrá tudunk lenni e veszélyforrásokon, a balesetek és katasztrófák lehetőségét kizárni nem lehet. Másfelől pedig éppen ez a tudományos-technikai fejlődés nemcsak lehetővé, de eredményeinek teljes körű hasznosítása szükségessé is teszi, hogy mindazok, akiknek szerepük van az elemi és baleseti veszélyek elhárításában, megelőzésében, folyamatosan gyarapítsák szaktudásukat az újabb és újabb ismeretekkel. Különösképpen vonatkozik ez a bányamentőkre, akiknek élet- és vagyonmentő munkája felbecsülhetetlen jelentőségű. Bányamentőink az elmúlt 15 évben több, mint 538 társukat mentették szorult helyzetükből, és közülük 348 embert élve tudtak visszaadni családjuknak, kollektívánknak. Túlzás nélkül hősiesnek minősíthető munkájuk nemcsak nagy fegyelmet, hanem „napra kész" szaktudást is igényel. Ezt a szaktudást kívánja gyarapítani e könyv, amelyet - mint volt bányamentő is - nagy nyomatékkal és jó szívvel ajánlok minden bányász, vezető és beosztott, de elsősorban azok figyelmébe, akiknek tevékenysége kritikus helyzetekben a legcélszerűbb cselekvést igényli, hiszen emberéletek múlhatnak ezen. Teszem ezt annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy e könyv ismeretanyagának gyakorlati alkalmazása jó alapot ad ehhez, és ha ennek folytán tovább fokozhatjuk a bányamunka biztonságát, gyarapíthatjuk eredményeinket, akkor a szerzők nem fáradoztak hiába. Kapolyi László ipari miniszter