Bányamentés [antikvár]

A bányászat az egyik legrégibb iparág és már a történelem előtti korszakok emberei előtt is ismeretes volt. Őseink a kőkorszakban az edényeikhez, fegyvereikhez szükséges anyagot bányászták. Ilyen anyagok eleőhelyeink a bányászkodás kezdetleges nyomai meg is maradtak. A bronz- és vaskorszak már nevében is utal a réz és vagy bányászatára. Kezdetben az emberek csak a föld felszínén és a felszínhez közel fekvő ásványkincsekekt bányászták, mert hiányos technikai felszerelésükkel nem tudtak nagyobb mélységig hatolni. A kőzetet eleinte vésővel és kalapáccsal fejtették, néhol tűzzel mállasztották. Tüzet raktak a kőzet alá, felhevítették, majd vízzel leöntötték. a kibányászott ércet kézi erővel kis kosarakban szállították a külszínre. A késő középkorban már kis, fakerekű kocsikban fasíneken szállították ki az anyagot a táróból.