Bányamentés [antikvár]

A bányászat az egyik legrégibb iparág, s már a történelem előtti korszakok emberei előtt is ismeretes volt. A kőkorszakban ősünk az edényeihez, fegyvereihez szükséges anyagot bányászta. Eme anyagok lelőhelyein a kezdetleges bányászat nyomai meg is maradtak. A bronz- és vaskorszak már nevében is utal a réz és vas bányászatára. Az emberek kezdetben csak a föld felszínén és a felszínhez közel fekvő ásványkincseket bányászták, mert hiányos technikai felszerelésükkel nem tudtak nagyobb mélységig hatolni. A kőzetet eleinte vésővel és kalapáccsal fejtették, néhol pedig tűzzel mállasztották. A késő középkorban az érceket már kis fakerekű kocsikban, fasíneken szállították ki a táróból. Amerika felfedezésével az európai ércbányászat jelentősége erősen csökkent és a nemesérccel rendelkező államokban az ércek gazdaságosabb kitermelésének módját kezdték keresni. Alkalmazni kezdték a különféle találmányokat, a gőzgépet, majd a puskaport. A magyar bányászat a bányavárosok alapításával kezdett fellendülni. A réztermelés a Fugger-Thurzó-család kezében nagy európai vállalkozás lett. A XV. század végén 50 év alatt több mint egy millió mázsa rezet és évente 2000 kg ezüstöt termeltek. A bányászat számos jelentős újítása magyar szakember nevéhez fűződik. Windl Gáspár selmeci gépmester korszakalkotó találmányát, a lőporral való robbantást 1627-ben alkalmazták először a bányászatban. Újbányán dolgoztak először gőzgéppel 1721-ben és Hell József selmeci gépmester a XVIII. század közepén a szellőztetőgépet találta fel. A bányászati szakoktatás terén európai viszonylatban Selmecbánya járt az élen. A kezdeti felszíni bányászat azonban hamarosan kimerült, az említett újítások ellenére. A mélység felé haladva az elemi veszélyek egyre szaporodtak, nőttek a nyomásviszonyok, nagyobb lett a víz- és gázveszély és gyakoribbak lettek a bányatüzek is, főleg a szénbányászatban. Ezek a veszélyek a bányászokat sokszor munkájuk abbahagyására kényszerítették, ami egyenlő volt a kenyérkereset átmeneti megszűnésével. Gyakran óriási ásványvagyon ok is elvesztek, mert a gázos és füstös levegőben dolgozni nem lehetett. A füst ellen vizes ruhadarabot használtak, ami bizonyos ideig lehetővé tette a légzést és a benttartózkodást, de rendszerint nem volt elegendő a tűz eloltásához, sőt gyakran társaik kimentéséhez sem.