Bányaműveléstan [antikvár]

A magyar szénbányászat még alig rendelkezik bányaműveléstankönyvvel. Középkáderek oktatásához megfelelő tankönyvünk pedig egyáltalán nincsen. Ezt a hiányosságot igyekeztünk pótolni J. E. Nyekraszovszkij könyvének magyar nyelvű kiadásával. A világ legfejlettebb bányászatában, a Szovjetunió szénbányászatában nemcsak a technikai fejlettség magas foka a főjellemző, hanem a Szovjetunióban érvényesül legtökéletesebben «az ember a legdrágább kincs» elve. A tőkés gazdálkodással szemben a szovjet bányagépesítésnek célja nemcsak az, hogy tömegtermelést és olcsóbb termelést érj én el, hanem legfőképpen az ember munkáját igyekszik megkönnyíteni és a legmunkaigényesebb feladatot, a bányász fizikai munkáját gépekkel végezteti el. A szovjet bányagépek megszerkesztésénél az volt a főcél, hogy a gépekkel dolgozók testi épségét semmi körülmények között sem veszélyeztető, könnyen kezelhető, szolid kivitelű1, viszonylagosan kis súlyú és helyszükségletű gépeket gyártsanak. A bányaművelés terén az állandóan tökéletesedő fejtésmódok és rendszerek közül a szovjet bányászat mindig azt a fejtési rendszert és módot alkalmazza, amely az adott viszonyok között a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb eredményeket biztosítja. Régebben a fejtésmódok szabták meg a gépek szerkesztésének az alapelveit, ma a Szovjetunióban a bányagépek teremtik meg a legmegfelelőbb fejtésmódokat. A szovjet bányászat hatalmas eredményei a fentebbi elv legteljesebb mértékű helyességét igazolják. Nyekraszovszkij könyvében nagy súlyt fektet az újítási, a Sztahanov-mozgalom, valamint a szocialista munkaverseny elért eredményeire. A szocializmust építő Magyarországnak az ötéves terv hatalmas bányászati feladatainak megvalósítása céljából igen nagy szüksége van arra, hogy megismerje azokat a tapasztalatokat és eredményeket, amelyeket a szovjet bányászat újítási, munkaverseny- és Sztahanov-mozgalma folytán elért. A magyar bányászok a felszabadulástól kezdve a széncsata, a hároméves terv és ötéves terv alatt megértették Sztálin elvtárs tanítását és legfőképpen azt, hogy a bányászmunkát nem kényszernek, hanem becsület és dicsőség dolgának tekintik.