Durvakerámiaipari technológia [antikvár]

Az emberiség legrégibb mestersége az agyagművesség, a kerámia. Eredete közvetlenül a tűz felfedezése utáni időre tehető. A történelem előtti ember gabona, élelem és víz tárolására vesszőből font, agyaggal tömített edényeket használt. Azt tapasztalta, hogy az így elkészített edény tűzzel érintkezve tartósabbá válik. Hamarosan azt is észrevette, hogy az égetett agyagedény készítéséhez vesszőfonat nem is szükséges. Kezdetben az edényeket szabad kézzel formálták agyagtömbből, vagy hosszú agyaghurkák körkörös felrakásával készítették. Rájöttek arra is, hogy a száradási és égetési repedések elkerülésére finom kvarchomokkal soványított agyagot kell használni. Szerencsére a természetben előforduló agyagtelepek többnyire homokkal soványított agyagot tartalmaznak. A máz felhasználásához az a felismerés vezetett, hogy a fahamu a cseréppel a tűzben olvadékot képez, a felületet tömíti, és könnyen tisztíthatóvá teszi. A korongolást Elő-Ázsiában és Egyiptomban már az i. e. 3. évezredben ismerték.