Egy a kilenc közül [antikvár]

Ajándékozási bejegyzéssel.
Könyvünk - ahogy alcímében is olvasható -, riportkönyv. Ez nemcsak céljainkat, módszerünket is meghatározza. A szerzők csak jelen kívántak lenni, csak tudósítani akartak egy nagy vállalkozásról, a DH építéséről. De a riportereknek nem is lehet szebb feladatuk. Csak így lehetnek hűséges krónikásai az eseményeknek, tudósítói a jelen történelmének. A DH építésének története ma már múlt. Aki dolgozni vagy esetleg látogatóba jön ide, csak az új, korszerű, termelő gyáróriást láthatja. Csak annyit tudhat, hogy ezerkétszáz embernek ad kenyeret az új nagyüzem. Hogy évente százezer tonnával növekedett az ország papírtermelése. Hogy ez a mennyiség a teljes termelés egyharmada. Hogy évente százezer tonna hullámtermékkel és hullámdobozzal gyártunk többet. Hogy alapanyag-termelésünk ötvenezer tonnával növekedett. Hogy a beruházás során 200 lakás is épült a papírgyáriaknak. Hogy a szakmunkástanulók új kollégiumot kaptak. És sorolhatnánk tovább. Azt azonban már nem tudhatja, hogy milyenek voltak azok az emberek, akiknek mindezt köszönhetjük. Az építők: munkások, műszakiak és vezetők. A könyv, szándékunk és tehetségünk szerint, őket mutatja be. Nem szépírók írták - újságírók. A Magyar Papír, a Papíripari Vállalat üzemi lapjának munkatársai. A könyv szereplői, az adatok az építkezés során, természetesen változtak, változhattak. Ám a történeti hűség - amit szem előtt tartottunk - azt kívánta, hogy ezeket meghagyjuk, hiszen célunk éppen az építés folyamatának bemutatása volt.