70 év a Sándor utcában [antikvár]

ELŐSZÓ A rádiózás varázsát nemcsak az jelentette, hogy szólt, zenélt, szórakoztatott, tájékoztatott, de új volt a technika, a készülék. Az éter távoli hangjai: London, Róma, Párizs, Prága, Varsó, sőt rövidhullámon amerikai, japán állomások "fogása" lázba hozta a hallgatóságot. Hihetetlenül hamar jött létre a Rádióamatőr szaksajtó, még nem volt adás, de megjelent a folyóirat, érthető és lelkesítő szakkönyvek sokasága volt kapható, európai színvonalú szakembergárda szerveződött, kik egyszerre tanulták és tanították a rádiózás alapjait. Az egykori rádióamatőr Báy Zoltán a Nobel díjig vitte, Mihály Dénes az elsők között találta fel a televíziót. Budapesten már 1919-ben állóképet tudott közvetíteni. Pompás szakemberek: Molnár János, Zakariás János, Jovitza György, Nekolny Kurt, Makai Imre hozták lázba az érdeklődőket. Az amatőrkészülékek mellett teret nyert a kereskedelem, fogalom volt a Barta és Társa, a Dénes testvérek, Márton Pál és Hornyát Szilveszter rádiószaküzlete. Ez utóbbi például gyönyörű prospektusai között könyvet is adott ki a rövidhullámú rádióamatőröknek. A műsorszóró rádiózást szatellitként keringte körül a magyar rádióamatőr mozgalom. Az amatőrök közül kerültek ki a legjobb elektronikai szakemberek, akik a későbbi háborús időkben roncsokból építették fel az adóállomásokat, s szerepük volt a világhírű magyar rádióipar, és a hazai gyártású Telefunken adóállomások kiépítésében. Kevesen tudják, hogy az Orion rádió, a magyar rádióipar, a harmincas és negyvenes években olyan fogalom volt, mint most a Japán híradástechnika. Egyiptomtól Svédországig jó minőségű rádiók dicsérték a magyar gyárak munkáját. A képes magazinok, a filmsztárok és színházi hírességek után és mellett, népszerűsíteni kezdték a stúdiók hőseit is, a nagypéldányszámú lapoknak müsormel-léklete volt, a Tolnai Világlapja és sok magazin színvonalas műszaki oldalakkal bővült, cikkeik alapján egyszerű készülékeket lehetett megépíteni. A Rádióban a kezdetektől fogva minden megvolt, ami ma is él benne, csak a technika fejlődött. A digitális korszak beköszöntése előtt azonos elven, viszont mind jobb minőségben és elérhetőbben, előbb rádiócsövek által, később tranzisztorokkal. Napjainkban a rádió, a drótnélküli hírközlés múltja száz évre tekint vissza. 1893. február 15-én a Telefonhírmondó a Magyar utca 6. szám alatti házban kezdte működését. Később az Erzsébet körút 24-be, majd 1894 októberében a Rákóczi út 22. számú ház harmadik és negyedik emeletét rendezték be stúdiónak. Az első rádióadás kísérleteket egy bútorszállító kocsiból sugározták, amely a Postakísérleti Állomás udvarán állott. A gyors fejlődés, az adóállomás hatókörének emelése, a bővülő műsoridő a Rákóczi úti stúdió lehetőségeit hamar kimerítette, már 1927 őszén felmerült egy új stúdióépület építésének ötlete, amelyben a Magyar Távirati Iroda és társvállalatai helyet kaphatnak. Rádió központi székházának (Sándor-utca) megnyitása 1928. október 25-én volt. Ezen a napon avatták fel a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt., valamint a Magyar Távirati Iroda új központi helyiségeit.