A digitális, integrált szolgáltatású, automatizált hírrendszerben üzemelő, állandó telepítésű hírközpontok szervezeti-technikai felépítése [antikvár]

Bevezetés Az 1980-as évek elejétől, egyre fokozódó mértékben érződött a Magyar Honvédség híradó eszközeinek a kor technikai színvonalához viszonyított elavulása. A Varsói Szerződés tagállamaként kapott híradó eszközök megfeleltek az akkori csapatvezetési igényeknek, egymással való kompatibilitásuk biztosította nemzeti és nemzetközi méretekben a tagállamok hadseregeinek hírrendszere közti együttműködést, azonban megfigyelhető volt, hogy a minőségi változások helyett csak a mennyiségi mutatók emelése volt a reális cél. Ebbe az irányba hatott egyrészt a hazai távközlés nemzetközi mércével fejletlen állapota, másrészt az a tény, hogy a felhasznált katonai híradó eszközök egy része már rendszeresítése pillanatában elavult volt. Kivételt jelentettek azok a hazai katonai távközlési fejlesztések, amelyek felismerve a telekommunikációs fejlődés meghatározó irányát, a digitálizálás mellett foglaltak állást. A '80-as évek végére nemzetközi vonatkozásban létrejöttek az egytípusú szolgálatot biztosító hálózatokkal szemben több híranyagtípus egyidejű átvitelére alkalmas hálózatok és a '90-es évek elejére Magyarországon is megteremtődtek az Integrált Szolgáltatású Digitális Hálózat (ISDN) létrehozásának a feltételei.' Addig azonban, amíg a közcélú kommunikációs lehetőségek robbanásszerű fejlődésen estek át, a Magyar Honvédségnél rendszerben levő híradó eszközök erkölcsileg és fizikailag elavultak. Napjainkban a csapatvezetés igényét tekintve egy alulkiszolgált helyzettel, míg a közcélú távközlő hálózatokhoz való csatlakoztathatóságot tekintve növekvő inkompatibilitással kell számolnunk. A Magyar Honvédség struktúrális átalakításával összhangban, a harcászati alegységek, egységek, magasabbegységek hatékony vezetése, a csapatok irányításának, együttműködésének megszakítás nélküli fenntartása ugrásszerűen megnövekedett követelményeket támaszt a híradó erők és eszközök, az egész kommunikációs rendszerrel szemben. A nemzetközi katonai szervezetekhez való integrálódási folyamat az interoperabilitás szempontjából olyan minőségi elvárásokat jelent, amelyeknek a jelenlegi, döntően analóg technikára épülő hírrendszer egyre kevésbé tud megfelelni. Mivel a korszerű hadviselés egyik jellemző vonása, hogy folyamatosan növekszik a csapatvezetés információ igénye, ezért megjelent egy olyan új kommunikációs rendszer létrehozásának a szükségessége, amely képes mindezen feltételeknek eleget tenni. A csapatvezetés -mint vezetési kategória- elméleti kérdései, a vezetésinformáció kapcsolata továbbra is a vezetéselméleti kutatások homlokterében áll. "Különösen vonatkozik ez napjainkra, amikor a