A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Több évtizedes kutatómunka néhány számomra fontos tanulmányát tartja az olvasó a kezében. Szinte valamennyi, a készítés időszakában élményt jelentett, mert a ráismerés, a megismerés örömével ajándékozott meg. A saját kutatói élményen túl a tanítványok is a kötetben való megjelenést sugallták, mert ötleteket merítettek belőlük, őket is megismertette valami számukra fontossal. Talán ezért is vállalkoztam arra, hogy kiadom őket és ez a kötet már címével is jelezni kívánja mindazt, amit a tömegkommunikációs eszközök hatásáról, a médiarendszer összefüggéseiről vallok. Az elmúlt 100 évben a tömegkommunikációs eszközökből, melyek a társadalom szabadidejét teljes egészében lefoglalták, médiarendszer alakult. Ez az új rendszer már nemcsak a szabadidőnket, vagy újabb kifejezéssel élve, a társadalmi időnket rabolta el, hanem minden életszféránkba behatolt, a társadalmi, a magán időnk minden részének meghatározójává vált. Mint politizáló, mint szórakozó, mint művelődő, vagy tájékozódó polgárok velük és belőlük élünk. A tömegkommunikácis eszközök elnevezés arra utalt a megszületése pillanatában, melyek a társadalom legszélesebb rétegei - horizontálisan, és vertikálisan szegmentálva a társadalmi sokaságot - számára nyújtottak információkat, tájékoztatták őket a szűkebb és a tágabb környezetükről, illetve szórakoztatták őket, vagy művészi élményben részesítették őket. A modern tömegtársadalmak technikai eszközei ezek, melyek a maguk sztenderd tartalmaival, kliséivel nemzedékeket formálnak egyformává, mondhatnánk sztenderdizálják az egész Földet, "globális faluvá" (Marshall McLuhan) alakítva át azt. Előnyük és hátrányuk is mindaz, amit eddig felsoroltam, mert a "globális falu" lakói azonos élményt élnek át, de mint a kutatások mutatják nem azonos módon, hisz globális minden, sztenderd minden, de az átélés szerencsére mégis kisebb és nagyobb térségekben is eltérő. Az élményt meg lehet beszélni, van benne valami azonos, de amit hosszútávra elraktároztunk, az már egyéni, egyedi, amit a kutatások zöme meg sem tud fogni. A tömegkommunikációs eszközök tükrök, melyek tükröt tartanak az őket használók elé, míg a kutatások újabb tükörként funkcionálnak, ahol a tükrök által látott világot és annak élményben megjelenő képét is kutatják. Mára azonban a tömegkommunikációs eszközök médiummá váltak és az elnevezés megváltozása egyben a tükrök szerepváltozásait jelzik. A médiarendszer filmet, rádiót, sajtót, televíziót, videót, számítógépet egyaránt magába foglal mind az alkotói gondolkodást, mind a befogadói reagálást figyelembevéve. A kulturális intézményrendszeren belül a médiarendszer önállósága már a 30, a 20 évvel ezelőtti, vagy éppen a közelmúltban készült kutatásaimban egyaránt megjelent. A tükör, a tükrök által homályosan látunk, de a tükör mely ezekről beszámol sem mentes a torzításoktól. Mégis mindegyik tükörre szükség van, mert a világ és önmagunk megismerése csak ezek ismeretében alakulhat ki. Sok a tükör, de remélem, hogy mindegyik érdekes annyira, hogy vagy önmagunkra, vagy az anyáink, nagyanyáink, apáink, nagyapáink világára ráirányítják a figyelmet, és ha másként nem, de az analógiás gondolkodás elindításában segíthet mindenkinek. Kinek nosztalgiázni, hisz régi tömegkommunikációs sikerek kutatási eredményeit teszi közzé. Kinek felismerni, hisz ezek közül nem egyet ma is megismétel a közszolgálati, és a kereskedelmi csatornák némelyike. Sőt éppen most indul egy olyan csatorna, ahol mindazokkal a művekkel, amelyek a korábbi évtizedekben kutatási témává váltak, most ezen a csatornán megnézhetők lesznek.