Egy csepp emberség I-III. [antikvár]

Az 1. kötet kiadói borítója kicsit szakadozott.
I. kötet: Űzve-hajszolva, zaklatottan élünk, mégis hiszek az ember harmóniára törekvésében, az értelemben, a munkában, az alkotásban, a lélekben. Hiszem, hogy van még esélye a tartalmas, szép gondolatoknak, az erőt, kitartást, szeretetet közvetítő pillanatoknak. Naponkénti sorozatunk a Kossuth Rádióban, az "Egy csepp emberség" is ezt bizonyítja. Két éve dédelgetem már magamban, hogy adjunk reggelente a hallgatóknak - akik hisznek bennünk, akik vágynak a tartalmas jó szóra - útravalót. A tragikus, halált, harcot, békétlenséget, természeti katasztrófákat soroló hírözönben legyen egy pont, egy pillanat, ami más, több napi sok száz reklám- és "ficam-hír"-nél, ami megálljt parancsol a sokknak! Amelyben jó elmerülni, ami értelmet ad a percnek, s eszébe juttatja a szegénynek, milyen gazdagok vagyunk: múltunk a megfizethetetlen örökségünk. Elődeink bölcsessége, a velünk élők tehetsége, a művészetek, a tudás tárháza segít minket feldolgozni a feldolgozhatatlant. (...) Az írásos megjelenést hallgatóink kérték, szinte követelték már az első néhány adás után. Naponta két percet adtunk, és naponta éreztük a felénk áradó bizalmat, telefonon és tömérdek levélben. Most boldog vagyok, hogy a karácsonyi ajándékok között ott lehet majd a mi Egy csepp emberségünk is. Főhajtással a bizalomért ajánlom hát ezt a könyvet a Hallgatónak szeretettel: Perjés Klára // II.kötet: A ​pillanatot megragadni: nincs a világon szebb és nehezebb feladat. Ezt teszik a festők, a szobrászok, a filmesek és a rádiósok is. Az itt és most élményét nyújtani annak a közönségnek, amely sokszor kiszámíthatatlanul felemel, eldob, de amelynek szeretetére oly reménykedve vágyik minden alkotó. A rádiósok is féltő szeretettel készítik újabb és újabb alkotásaikat, amelyeket gyermekeikként óvnak, majd nyújtják át rettegve-szeretettel közönségünknek, hogy ítélkezzenek felőlük. Ritka, áldott pillanat, amikor egy ilyen gyermeket a közönség ugyanolyan odaadóan fogad az első pillanattól kezdve, ahogy azt az alkotók elképzelték. És csak ezután történhet meg a csoda, hogy mindannyiunk közös gyermekévé válik az alkotás. Ennek az emberséges folyamatnak a hangját manapság elnyomja az a tömegkommunikációs csatazaj, amelynek akarva-akaratlan részese a Magyar Rádió is. Az „Egy csepp emberség” valamit visszaad közönségének. Naponta visszaad 2-3 percet az ellopott belső csendből, és így talán a tömegkommunikációs csatazaj sem visszhangzik már oly hangosan és haragosan bennünk. Az Egy csepp emberség első kötetéből sokezer példány került az olvasókhoz. Szakemberek mondják: nagy siker. Én azt mondom: mindannyiunk nagy sikere. Most kíváncsian várom, hogy hányan csatlakoznak hozzánk a második kötet megjelenése után, hiszen az Egy csepp emberség különleges, titkos jelszó is lett, amelynek hallatán emberek találnak egymásra. Ezt tapasztaltam egy fogadáson is, amikor sorba léptek hozzám a jelenlévők, hogy bemutatkozzanak. Aztán egy idős bácsi – neve helyett – csak annyit mondott: egy csepp emberség. Ez azt jelenti, hogy van értelme még az igaz, emberi szónak és gondolatnak, mert vannak még értő és érző lelkek. Ezzel a hittel indítjuk útjára a második kötetet. // III. kötet: Gazdag a tárház, amelyből a Kossuth Rádió Egy Csepp emberség c. sorozatában útmutató idézeteket merítettek a megszólalók. Csak szemezgetek a nevekből; Pilinszky János; Kosztolányi, Dezső, Theodor Wiesengrund, Adorno, Szabó Lőrinc, Thomas Mann, Máté evangélista, Platón, Hamvas Béla, Hemingway, Arany János, Schiller, Szent Ágoston, József Attila, Weöres Sándor, Babits Mihály, Makovecz Imre, Kipling, Reményik Sándor, Barsi Balázs, Vörösmarty Assisi Szent Ferenc, Tamási Áron, Arthur Miller, Márai Sándor, Hérakleitosz, Pál Apostol, Dzsida Jenő, Picasso, Szophoklész, Mécs László, Li Taj-pó, Széchenyi István, Goethe, Mahatma Gandhi, Neumann János. A neveket olvasva nem csoda, hogy hallgatóink már így köszönnek nekünk az utcán vagy telefonon: „Egy csepp emberség"! Megszólítási forma, a tisztesség vágya: az egymásra találásé, a társkeresésé lett ez a pár szó. A nem emberléptékű " bevásárlóközpontban, ott, ahol a termékáradat szinte agyonnyom, elszemélytelenít, s már-már árucikknek érzi magát az ember is, a pénztáros – felismerve hangom – elfelejti beütni a lennék árát és kedvesen suttogva csak ennyit mond: „ Egy csepp emberség”... Perjés Klára