Impulzustechnika I. [antikvár]

BEVEZETKS Az impulzuatechnika az elektronika fejlődő és egyre jobban elterjedő ága. Csaknem minden villamoarendszer (impulzusmodulá-cióju hírközlő-, digitális mérő és irányító-, távíró és távbeszélő- stb. rendszer) teljes egészében vagy részben impulzusokkal dolgozik. Az impulzustechnika tárgykörébe tartozik tehát azoknak az áramköröknek a vizsgálata, amelyek Impulzus alakú jelekkel kapcsolatosak, azok előállítását, erősítését, formálását szolgálják. Elméleti szempontból felölei a lineáris hálózatok impulzusanalizisét, a kapcsolóüzemű félvezető eszközök áramköri vizsgálatát, - és a Boule-algebrán alapuló logikai (vezérlő) á-ramkörök tervezését. Történetileg tekintve az 1940-es évekig az elektronika azoa ága fejlődött elsősorban, amely szinuszjeleket használt fel. Az elektronikának ezt az ágát a rádiótechnika fejlődése emelte magas szintre. Bár a távirórendszerekben és telefonközpontokban már a jelfogós impulzustechnikai áramkörök is megjelentek,azonban ezek műszaki színvonala elmaradt az analóg áramkörök mögött. Az impulzustechnika gyors fejlődését - amely napjainkban is tart - a radar felfedezése váltotta ki elsősorban. Ennek révén nemcsak a korszerű elektronikus impulzustechnikai áramkörök valósultak meg, hanem kialakultak az áramkörök számítási módjai is impulzus alakú jelekre. A rádiólokációt követően létrejöttek az impulzus-rádió és vezetékes hirközlő-rendszerek, a televízió-, a távmérő-, és a távvezérlő-rendszerek, az ipari vezérlő automatikák, magfizikai méröberoadozések, a digitális számítógépek, amelyek az impulzustechnika fejlődésében és elterjedésében egy-egy fejlődési szakaszt jelentettek. 3