Kazettás magnók [antikvár]

E ​két álláspontot azért idézem fel. mert egyrészt e könyvvel az is a célom, hogy eloszlasson egy sor félreértést és tévhitet, amely az elmondott vélemények mindegyikében benne van. Megállapítható, hogy jelenleg kevés olyan szakterület van a műszaki gyakorlatban, ahol olyan szélsőséges minőségi határvonalak fordulnának elő, mint a szórakoztató híradástechnikában, mindenki előtt közismert tény, hogy vannak olyan kazettás magnók, amelyek minőségük miatt legfeljebb gyerekjátéknak jók, (sokszor jónevű világcégek is forgalomba hoznak silány minőségű készülékeket). Ugyanakkor nagyon sok olyan kazettás magnót gyárinak ma már, amelyek csak ugyan felveszik a versenyt az orsós Hi-Fi magnónak, de még a stúdiómagnókkal is. Azok számra, akik ismerik az utóbbi évek elektroakusztikai fejlődési eredményeit, ez nem is olyan csodálatos. Feltételezhető, hogy azok akik kételkednek a Hi-Fi és stúdió célú kazettás magnók minőségében és megbízhatóságában, bizonyára még nem láttak ilyen készüléket, ill. amire azt hitték, hogy Hi-Fi minőséget nyújt, az téves megállapítás volt. Azok viszont, akik úgy gondolják, hogy a kazettás magnó kiszorítja a hangtechnikából az orsós magnókat, nem gondolják végig a kazettás magnó felhasználási lehetőségeinek korlátait. Egy hasonlattal zárom e sorokat. Csakúgy, mint a művészetekben a különböző műfajok, az orsós és a kazettás magnók is párhuzamosan fejlődnek. Az egyik nem azért jött létre, hogy kiszorítsa a másiakt, hanem azért, hogy e szakterületen is bővítse a lehetőségeket, amelyekkel mindenképpen az alkotó ember jár jól.