Kutatási javaslatok a műsorszórás tanulmányozásához [antikvár]

Durkheim paradox megfogalmazása szerint "a jelen megértésének az a legjobb módszere, ha hátat fordítunk neki". A kívülálló aligha tehetne jobbat, mint hogy e maximát fogadja el módszertani kiindulópontul, ha ki akar igazodni az angol tömegkommunikáció-kutatás jelenlegi viszonyai és mozgásfolyamatai közepette. S a paradoxont követve még stílszerűen is jár el, hiszen a szigetországi fejlemények sokban emlékeztetnek az angol humor sajátosságaira is. Fanyar, tömör és találó módon fejeznek ki egy általánosabb tendenciát, miközben még bizonyos obszcenitás sem hiányzik belőlük. Az események középpontjában egy inspiratív, tudományos igényű s egyben igen gyakorlatias kutatásstratégiai program áll. E programot az a nagyon angol, sőt, brit BBC rendelte, amely évtizedek óta nagy apparátussal végez igen extenzív közönségvizsgálatokat. Szerzője pedig az az igencsak amerikai Elihu Katz, aki a tömegkommunikáció-kutatás eleven klasszikusának számít. Amire egy generáció kevés volt, évtizedünkben egy év elégnek bizonyult. S a megrendelő és szerző összetalálkozása épp akkor történt meg, amikor Britannia saját tömegkommunikáció-kutatása tizedik születésnapját ünnepelhette volna. Az időpontok egybeesése kétségkívül a véletlen játéka. Katz sem szánta jelentését ünneprontásnak, de a jubileumi hangulatot mégiscsak eloszlatta. Kötetünk e sok és-sokféle tanulsággal szolgáló eseményről ad képet, Elihu Katz tanulmányának s néhány kritikus véleményének közlésével. A szövegek elsődleges jelentés-síkjának értelmezése s hasznosítása maradjon az olvasó feladata. A következők inkább a további jelentés-rétegek feltárásához próbálnak segítséget nyújtani.