Mikrofon nélkül [antikvár]

Milyen szép is a világ attól, hogy változatos! Mennyi szín, mennyi forma, mennyi ember, s mind más, még az ikrek sem teljesen egyformák! Sőt, tudósok mondják, a temészet két hangyát sem alkotott meg ugyanúgy. És mennyi gondolat, mily sok látásmód! Nincs két ember, aki tökéletesen egyetértene, aki ugyanazt gondolná egy-egy jelenségről, és ugyanúgy látná az élet dolgait, mint a másik. Isteni ajándék ez, de az már ördögi, hgy időről-időre színre lépnek az uniformizálók. Akik hol lakótelepekbe kényszerítenek bennünket, a szellemi sivárság tökéletes fizikai megnyilvánulásaiba, hol gondolatrendőrök segítségével azt akarják megszabni, mit mondhatunk, mit ünnepelhetünk, s ha tehetnék, azt is, mire gondolhatunk. Miközben az ezredforduló évei a terrorizmus éveiként fognak bevonulni a történelemkönyvekbe, aközben újra éled - vagy soha ki sem hunyt - a szellemi terrorizmus. Mint fent, úgy lent? Ugyanaz folyik fizikai síkon, mint szellemi síkon?