Munkavédelmi szakvizsgaanyag [antikvár]

Bevezetés A közlekedés utóbbi évtizedekben bekövetkezett nagyarányú fejlődése az emberiség számára számtalan előnyt hozott. Lehetővé tette a gyors, mindenki számára elérhető helyváltoztatást, az Ipari, mezőgazdasági termékek rövid időn belüli eljuttatását a felhasználóhoz. Valamennyi közlekedési alágazat fejlődése hazánkban különösen az utóbbi 25 évben kapott óriási lendületet. A közúti közlekedésre mindenekelőtt a gépjárművek számának rohamos növekedése jellemző, de az elért technikai színvonal is jelentős. A nagy magyar gépjárműkonstruktőr Csonka János által 1909-ben épített gépjármű sebessége óránként az akkor óriási 40 km/h, motorteljesítménye 2,94 kilowatt (4 lóerő) volt. Az azóta bekövetkezett fejlődést — annak ellenére, hogy a közlekedési kormányzat rendkívüli mértékű fejlesztéseket valósított meg — az utak befogadó- és átbocsátó képessége nem követhette a szükséges mértékben. A fejlődés mennyiségi, minőségi változásainak eredményeként bonyolulttabbá vált a forgalom szerkezete, megnövekedtek a szállítási feladatok, és ezek ellátására új formák is kialakultak. A személy- és teherfuvarozás feltételrendszerének szerteágazó követelményei szükségessé teszik a közlekedési struktúrából eredő veszélyek elhárítására kialakított szervezési, műszaki-""chnikai, jogszabályi intézkedések ismeretét és széles körű alkalmazását. A közlekedést emberek irányítják, emberek vesznek részt benne, vagyis a rendelkezésre álló közlekedési eszközöket emberek vezetik. Ebből adódóan a közlekedés és a kapcsolódó kiegészítő tevékenységek balesetveszélyesek, melynek oka túlnyomó részben a közlekedésben részt vevő személyekben rejlik. A baleset általában a sérült vagy más személy hibás magatartásának következménye. Az üzemi és a közlekedési balesetek elemzése azt bizonyítja, hogy a bekövetkezett események több mint 90%-a emberi tényezőkre (a közlekedési, munkavédelmi