Rádió és televiziókészülékek I. [antikvár]

1. VEVŐKÉSZÜLÉKEK ALAPTÍPUSAI Egy rádi.ó adóállomás által kisugárzott és az átviendő jel-tartalommal modulált elektromágneses hullámok elérik a vevőkészülék antennáját és abb^ feszültséget indukálnak. Ez a feszültség elvileg megegyezik az adóállomás által kisugárzott jellel, valóságban azonban különbözik tőle, mert bizonyos torzulások, fáziseltolások és különböző zavaró jelek is felléphetnek. Ae Így kapott jelkeverékből a rádióvevőkészüléknek ki kell választania a kivánt jelet és megfelelő erősítés után a hangszóróban issét hallhatóvá kell tennie. Más célra szolgáló készüléknél a végsS visszaadó szerv más is lehet; működtethető pl. távírójeleknél vagy képtáviratozásnál, valamely Író- vagy feljegyzőszerkezet vagy pedig a távolbalátó készülék katódsugárcsöve. E célra a készülék különböző funkciókat ellátó elemekből van felépítve. Helyek mindegyike előre megállapított feladatot teljesít. A cél az, hogy a vivőhullámon elegendő erősítést és szelektivitást érjünk el a teljes hangolási és vételi sávokban. Sz neg-valósitható az un, szuperheterodin elv felhasználásával. Az Ilyen elv szerint felépített készüléknél egy állandó frekvönciára lehangolt, igen nagy erősítésű és jó szelektivitású erősitő rész kerül alkalmazásra. Az erősítés oly nagy, hogy a készülék össz-erősitésének nagyrészét ez a rész végzi el. Az az állandó frekvencia, amelyre ezen részt (középfrekvenciás, KF erősitő} lehangoljuk, az un. középfrekvencia. Rendszerint a venni kívánt frekvenciánál kisebb, de természetesen még rádiófrekvencia, aoelj^et ugy kell megválasztani, hogy nagy erősítést és jó szelektivitást érjünk el. Minthogy azonban a venni kivánt frekvenciák ettől a KF-től különböznek, egy külön berendezéssel, az Un. keverőfoJto-zattal kell a venni kivánt jelfrekvenciát a KP erősítő sávjába - 5 -