Rádió rendszertechnika [antikvár]

BEVEZETÉS A rádió rendszertechnika a hirközlő, a rádió- és televízió műsorszóró valamint a rádió mérőrendszerek mindazon kérdéseivel foglalkozik, amelyek a rendszernek elsősorban az analíziséhez kisebb mértékben pedig a szintéziséhez szükségesek. A tananyag egy része a rádiórendszerek működésének elméleti alapjait tárgyalja. A rádió rendszertechnika elmélete néhány alapvető tudományág, elsősorban a statisztikus hírközléselmélet, a hálózatelmélet valamint a rádió hullámterjedés eredményein alapszik. Ezért a jegyzet fejezeteinek egy része ezeknek az alaptudományoknak a rendszertechnika szempontjából leglényegesebb anyagrészeit tartalmazza. Így az első fejezetekben a híradástechnika jeleinek analitikus viszonyai, a jel-zaj viszony alakulása és jelek szintézisének módszerei találhatók. A további fejezetek anyagát a zavaró hatások - külső zajok, fading jelenség - tárgyalása képezi. A rádió rendszertechnika elvi alapjai a tárgy első félévében kerülnek előadásra. A tananyag másik része a gyakorlatban megvalósított rádió rendszerek felépítésével, legfontosabb jellemzőivel, alkalmazásának körülményeivel foglalkozik. Az anyag tárgyát a működő rendszerek leirása, tervezési, ill. üzemeltetési kérdései, valamint a rendszerekre vonatkozó előírások ismertetése képezi. A rendszertechnika ezen részének előadására a második félévben kerül sor. A rádió rendszertechnika az elméleti részek tárgyalásánál a megelőző tárgyak közül a matematikának a valószinüség-számitási fejezetére, a hirköz-léselméletre, a lineáris hálózatokra, valamint a tápvonalak és antennák c. tárgy hullámterjedési fejezetére támaszkodik. A tárgy anyagának egy részét Dr. Istvánffy Edvin: Rendszertechnika I. c. egyetemi jegyzete tartalmazza. További, válogatott fejezetek jelen jegyzetben találhatók. A két jegyzet a tárgy anyagát azonban nem félévi bontásban tartalmazza. - 7 -