Rádiótechnikai tanfolyam [antikvár]

BEVEZETÉS A rádiótechnika az elektromágneses rezgések és hullámok és azok gyakorlati alkalmazásának tudománya. Az első elektromágneses hullámokat összeköttetés létesítésére alkalmazták. Jelen korszakunkban a rádiótechnika alkalmazása jelentős mértékben kiterjedt, azonban a rádióösszeköttetés továbbra is a rádiótechnika legfontosabb feladata marad. A rádióösszeköttetés fejlesztése elválaszthatatlanul Alexander Sztyepanovits Popov, szovjet tudós nevéhez fűződik, aki annak 1895-ben történt feltalálásával lerakta a rádiótechnika alapját. A. Sz. Popov találmánya, együtt a többi szovjet feltalálókéval azt bizonyítja, hogy az orosz tudósok nemcsak a világ tudományos életének nyomában haladtak, hanem azt fontosabb területeken túl is szárnyalták. A. Sz. Popov a világon először valósította meg elektromágneses hullámok segítségével a jelek adását és vételét. Popov a fizika-kémiai társaság 1895 május 7-én tartott ülésén bemutatta »az első készülékét, mely az elektromágneses rezgések észlelésére és regisztrálására szolgált« és beszámolóját a következő szavakkal fejezte be : ». . . az én készülékem, további tökéletesítése következtében, alkalmazható lesz, a gyors elektromos rezgések segítségével, a jelek távoli adására«, pgy éven belül, 1896 március 24-én, Popov és munkatársa P. N. Ribkin bemutatták azt a készüléket, mely az adótól 200 m-re szalagra vette a jeleket. Ez volt a rádióösszeköttetés első gyakorlati tapasztalata. Popov munkájának első eredményeit közölték az »Elektricsesztvo« c. folyóiratban és ezzel nagy segítséget nyújtottak mind a Szovjetunióban, mind külföldön a rádiótáviratozással kísérletezőknek. Popov személyes irányításával kidolgozták az első orosz katonai rádióállomásokat. A. Sz. Popov halála után (1905) az orosz hadiflottánál továbbfolyt a rádiótechnikai kutatás, melybe bekapcsolódtak az orosz rádiószakértők — Popov ügyének folytatói. Ezek között megemlíthetjük A. A. Petrovszkij professzort, »A drótnélküli táviratozás tudományos alapjai« c. könyvnek szerzőjét, mely könyv fontos szerepet játszott a rádiótechtíika fejlesztésében N. V. Sulejkin híres rádiómérnököt, aki kutatásainak eredményeivel megalapozta az antenna és rádióhullámok elméletét, s ezzel a tudományt értékesen előbbrevitte ; V. P. Vologgyin mérnököt (ma a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja), aki a világon először vezette be az iparba magasfeszültség felhasználását gépek meghajtására és más célokra. . A Nagy Októberi Forradalom első napjaitól kezdve a rádióösszeköttetést a forradalom szolgálatába állították. Lenin és Sztálin a Szovjetállam megalapozói és szervezői, mindjárt felismerték a rádió alkalmazásának hatalmas jelentőségét a tömegekkel való érintkezés nevelő hatásában, a kultúra terjesztésében a széles néptömegek között, továbbá a hadsereg csapatainak vezetésében. Megszervezték a hatalmas nyizsegordi rádiólaboratóriumot, melyet M. A. Bóncs-Brujevics irányított, és ez volt az első tudományos központja a szovjet rádiótechnikának. M. A. Boncs-Brujevics felépített egy rádióhírszóróállomást Moszkvában» melynek Lenin mindig nagy jelentőséget tulajdonított. Ettől az időtől a Szovjet"