Távjelző és távbeszélő technika I. [antikvár]

GYENGEÁRAMÚ ELEKTROTECHNIKA A technikai élet rphamos fejlődése a villamosság mind szélesebb körű alkalmazásával jár. A villamos áram rendkívül sokféle gyakorlati felhasználási módja között vannak olyanok, amelyek közvetlenül részt vesznek a termelői munkában (pl. a villamos motorok), de vannak olyanok is, amelyek bár nem termelnek semmit, de a hírközlés megkönnyítése révén rendkívüli mértékben járulnak hozzá a termelői munka ütemének meggyorsításához. Az ilyen természetű villamos készülékeket (távíró, telefon, rádió stb.) gyengeáramú elektrotechnika címen szokás közös gyűjtőnév alá foglalni. A gyengeáramú elektrotechnika körébe soroljuk tehát mindazokat a készülékeket, vezetékhálózatokat és egyéb felszerelési tárgyakat, melyek segítségével jeleket, illetőleg hangokat tudunk átvinni egyik helyről a másikra, az elektromos áram felhasználása révén. A gyenge áram tehát nem úgy értendő, hogy csak kis áram-erősségű, azaz kis amperszámú készülékekről van szó és nem elenti azt sem, hogy kisfeszültségű, azaz kis voltszámú készü-ékek használhatók csak a jelek, illetve.hangok átvitelére. Nincs olyan áramerősség vagy feszültséghatár, amelyen alul feltétlenül gyengeáramúnak és amelyen felül feltétlenül erősáramúnak lehetne egy elektromos készüléket nevezni. Az erős- és gyengeáramú elektrotechnika elhatárolása tehát inkább azon az alapon történhet, vajon az illető készülék jelek, illetve hangok átvitelére szolgál-e vagy sem, tekintet nélkül arra, hogy az átvitelt mekkora feszültséggel vagy áramerősséggel oldjuk meg. Akár jeleket, akár hangokat viszünk át egyik helyről a másikra, mindkét esetben hírközlésről, illetve híradásról van szó, azért szokás a gyengeáramú elektrotechnikát híradástechnikának is nevezni. A gyengeáramú elektrotechnika két nagy fejezetre osztható: 1. Távjelzo technika. Ide tartoznak azok a berendezések, amelyekkel pusztán jeleket (fény, hang stb.) közvetíthetünk.