Távjelző és távbeszélő technika I. [antikvár]

gyengeAramű ei^ktrotechnika A technikai élet rohamos fejlődése a villamosság mind szélesebbkörű alkalmazásával jár. A villamos áram rendkívül sokféle gy koriati felhasználási módja között vannak olyanok, amelyek közvetlenül résztvesznek a termelői munkában (pl. a villamos motorok), de vannak olyanok is, amelyek bár nem termelnek semmit, de a hírközlés megkönnyítése révén rendkívüli mértékben járulnak hozzá a ttrmelői munka ütemének meggyorsításához. ilyen természetű villamös készülékeket (távifó, telefon, rádió stb.) gyengeáramú elektrotechnika címen szokás kö/.ös gyűjtőnév alá foglalni. A gyengeáramú elektrotechnika körébe soroljuk tehát mindazokat a készülékeket, vezetékhálózatoké' éa egyél» felszerelési tárgyakat, melyek !.egítségével jeleket, ilkíöleg hangokat tudunk átvinni egyik helyről a másikra, az elektromos áram felhasználása révén. A gyenge áram tehát nem úgy értendő, hogy csal: kis áram-erősségű, azaz kis amperszámú készülékekről van szó és nem jelenti azt sem, hogy kisfeszültségű, azaz kis vollszámi'i készii-lékek használhatók csak a jelek, illetve hangok átvitelére. Nincs olyan áramsrősség vagy fcszültscghatár, amelyen alit! feltétlenül gyengeáramúnak és amdyen felül feltctleriii erősárarriú-nak lehetne egy elektromos készülélc^t nevezni. A- erős- és gyengeára nú elektrotechnika elhatárolása tehát irikáhb azon az alapon történhet, vájjon az illető készülék jeiek, illetve hangok átvitelére szolgál-e vagy sem, tekintet nélkül arra, hogy az átvitelt mekkora feszültséggel vagy áramerősséggel oldjuk meg. Akár jeleket, akár hangokat viszürsk át egyik helyről a másikra, mindkét esetben hírközlésről, iíleive hira