Villamosság és rádió a gyakorlatban II. (töredék) [antikvár]

„VILLAMOSSÁG ÉS RÁDIÓ A GYAKORLATBAN" című munkám első részében a villamosság alaptulajdonságaival, alaptételeivel ismerkedhetett meg az olvasó, főleg azokkal a részekkel, melyek leginkább összefüggenek a rádió tudományával. Most, hogy ezeken túl vagyunk, már több érdekesség kínálkozik azok számára is, akik inkább a rádió iránt érdeklődnek. Még egy-két rádióvonatkozású jelenség és máris boncolgathatjuk a legegyszerűbb rádióvevő működését, ami után természetesen sorra következnek a bonyolultabb felépítésű készülékek is, mígnem eljutunk a korszerű „szuper" kapcsolásához. A szuper készülékrendszer megismerésével együtt betekintést nyer az olvasó mindazokba a különleges részletkapcsolásokba is, melyek a mai fejlett technika mellett a legjobb rádióvételt nyújtják. A rádió működését több készülék részletes tárgyalása útján érthetjük meg, melyekben minden egyes alkatrész szerepével, rendeltetésével külön-külön foglalkozunk, megismerkedünk az alkotóelemek, alkatrészek bonyolult láncolatával és összhangjával, valamint sematikus jelölésével, melynek alapján könnyen „olvashatjuk" a legújabb sokcsöves kapcsolást is. Bár tárgyalásmenetünk mindig a kezdők képességeihez igazodik és mindig csak a korábban elmondottakra van szükség, hamarosan olyan szintet érünk el, amikor már a szakemberek is bekapcsolódhatnak és bővíthetik, vagy éppen felfrissíthetik eddigi tudásukat. A rádiótechnika ma már rendkívül széleskörű tudomány, annyira, hogy nem szégyelheti senki sem, ha egyes részletkérdésekben fel kell frissítenie olyan tudnivalókat, melyekkel történetesen már hosszabb ideje nem foglalkozott.