A hegesztés biztonságtechnikája [antikvár]

Részlet a könyvből: "1.1. SZERKEZETI ELEMEK KÖTÉSMÓDJAI Szerkezetek gyártásánál gyakori feladat alkatrészek, szerkezeti elemek tartós, végleges összekapcsolása. Ezek elvégezhetők külső és belső erők segítségével. A külső erővel létrehozott kötésnél a szilárd kapcsolatot kötőelem /pl. csavar/ biztosítja. A kötőelem eltávolítása után a szerkezeti részek szétválaszthatók és tetszés szerint ismét összeköthetők. A belső erő az atomokat összetartó ún. kohéziós erőhatás. A belső erővel létrehozott kötéseknél a szilárd kapcsolatot az összekötött anyagok atomjai között működő kohéziós erők biztosítják. A kohéziós kötést csak a kötés elroncsolásával lehet megszüntetni. A szerkezetek összekapcsolásának tehát két alapvető formája van: az oldható és a nem oldható kötések. Az oldható kötések leggyakoribb formái a különböző huzal-, ék- és csavarkötések. A hegesztés nem oldható kötés. 1.2. HEGESZTÉS FOGALMA A hegesztés fogalmát az MSZ 4300/1-68 a következőképpen határozza meg: "A hegesztés munkadarabok egyesítése hővel, nyomással, vagy mindkettővel, melynek során az anyagok természetének megfelelő fémes /kohéziós/ kapcsolat jön létre. Hegesztés végezhető hozaganyaggal, vagy anélkül." A fémek atomjai szilárd állapotban szabályos rendszer /kristályrács/ szerint kapcsolódnak egymáshoz. A "kohéziós kötés" azt jelenti, hogy az összehegesztett fémek atomjai ebbe a rendszerbe beépülnek, vagyis a hegesztés helyén közös kristályrács alakul ki."