Elektrotechnika III. [antikvár]

Mérőkészülékek. 1. A fizikai mérőegységek. Az elektromos áramnak, valamint valamely áramkör két pontja között fellépő feszültségnek minden fizikai tulajdonsága módot nyújt az elektromos mennyiségek összehasonlító mérésére. Ismeretes dolog például, hogy a mondottakat megvilágítsuk, hogy az elektromos áram azt a vezetéket, melyen átáramlik, felmelegíti. Az áram hőhatása tudvalevőleg az áramerősség négyzetével arányos. A vezeték pedig felmelegedése folytán megnyúlik. A hossztágulásból tehát közvetve a vezetéken átfolyó áram mekkoraságára következtethetünk. Nem elegendő azonban a mérőtechnika szempontjából ismerni azokat a fizikai tulajdonságokat, melyek az elektromos mennyiségek összehasonlító mérésére alkalmasak. Hogy a megfigyelt mennyiségek mekkoraságát mérőszámokkal tudjuk kifejezni, az elektromos mennyiségek számára megfelelő egységeket kellett megállapítani, melyekhez a mérendő mennyiségeket hasonlíthatjuk. Ha ilyen egységeink vannak, úgy az a mérőszám, mely az elektromos mennyiség nagyságát megállapítja, tulajdonképpen a viszonyszámot adja meg a mérendő és az egységül szolgáló mennyiségek nagysága között. Egységül a mérendő fizikai mennyiségek tetszőleges, szabadon választott nagysága választható. Az ily szabadon választott fizikai egységek az empirikus egységek. Ilyen például az egy liter víz súlya: a kilogram, ilyen a hosszmérték egysége, a méter. Valamely szabadon választott fizikai egység megfelel céljának, ha tartós, vagyis sem idővel nem változik, sem egyik helyről a másikra való áthelyezése nincs értékére befolyással, úgyhogy az ilyen szabványos egységgel különböző helyen vagy különböző időben végzett mérések összevágó eredményt adnak. Fontos kelléke azonkívül az ilyen empirikus egységnek, hogy könnyen reprodukálható legyen.