Elektrotechnika IV. [antikvár]

I. Áramfejlesztő gépek Elevenítsük fel az indukció első tárgyalása alkalmával gyűjtött emlékeinket és vizsgáljiilí meg a mágnesmezöben forgó keretalakú (egymenetes t|keres) vezetőnket (I. kötet 34. ábra). Ennek a vezetőkeretnek két azon oldalát, mely részt vesz az indulcciós feszültséget keltő erővonalmetszésben (hatásos tekercsoldalak o—b és c—d) rajzoljuk bemegy mágnesmezőbe úgy, hogy a vezetöoldalak a lap síkjára merőleges helyzetükben csupán egy kis körnek látszódjanak. A keret elforgatásakor a homogénnek feltételezett mágnesimező a vezetőoldalak ¦ közvetlen környezetében a -V 416. ábra szerint változik el. Eiinek az a magyarázata, hogy —S a. vezetőben (Flemming három-ujj szabálya szerint: I. kötet d 35. ábra) az indukált feszültség olyan irányú áramot kelt, melynek nyomán a vezető körül az ----^—-^^^^^^^^^—— ábra szerinti körerővonal ger- ^jg jed. Ezek a körerővonalak a vezető forgása közben feltűrik maguk előtt a, fömágnesmcző erővonalait (a körerővonalak egynemű irányít része esik a főerővonal felé, tehát taszít). Eközben a rövidülni igyekvő erővonalak annyira megszűkülnek, hogy egy piUaiiatban a feszülés további fokozódását tovább nem bírják és hirtelen eredeti — egyenesvonalú, tehát legrövidebb — helyzetükbe ugranak vissza, ami által a vezetőt erőtelje-