Elektrotechnikai gyakorlati alapismeretek [antikvár]

Épen egy éve annak, hogy az «Elektrotechnikai gyakorlati alapismeretek« IV. kiadásának utolsó példányai hagyták el a könyvesboltok polczait, és az érdekelt szakközönség nélkülözni volt kénytelen azt az alapot, melyre mint kezdő elektrotechnikus, választott életpályáját felépíthette, az elméleti tudásnak azt a pillérét, melylyel mint gyakorlati elektrotechnikusba gyakorlatban szerzett tapasztalatait alátámaszthatta, azt a forrást, melyből az idők folyamán elhalaványuló ismereteink felfrissítéséhez az éltető elemet, a tudást meríthette. Már jóval előbb, alig néhány hónappal a megjelenés után, körülbelül az első forradalom idejében előrelátható volt, hogy a mű épen akkor fog elfogyni, mikor arra a legnagyobb szükség lesz, mikor az ország újraépítésének munkáját kell megkezdeni; mert amily mértékben fogyott a könyv, oly mértékben fokozódott a minden oldalról jövő tömeges megkeresések száma. És így az is előrelátható volt, hogy a IV. kiadás elfogyása és az #V. kiadás megjelenése között hosszabb szünet fog beállani. Segíteni azonban ezen alig lehetett, mert a forradalmi idők, az azután következő megszállás ideje, végül pedig a reánk nehezedő súlyos gazdasági helyzet - mely csak most kezd enyhülni - könnyen érthető okokból nem igen kedveztek semmiféle irodalmi vállalkozásnak. Nem mondható épen, hogy a mai idők erre a legalkalmasabbak. Nem állunk szemben azonban leküzdhetetlen nehézségekkel. Megcsonkított hazánk fájdalmas sebeinek gyógyulását egyedül iparunk fejlődésétől várhatja. Nem szorúl bizonyításra, hogy az elektromosság az iparnak úgyszólván éltető eleme. Igaz ugyan, hogy mezőgazdaságunkra is támaszkodhatunk; de csak akkor, ha intenzive gazdálkodunk, vagyis egyrészt a mezőgazdasági munkákat gépekkel végeztetjük, másrészt pedig meghonosítjuk a mezőgazdasági ipart, vagyis gazdasági nyersterményeinket iparilag feldolgozzuk, hogy magában a gazdaságban-e, vagy pedig más, ettől független ipartelepen, az itt most másodrendű kérdés.