Hűtőgépek [antikvár]

BEVEZETÉS ^A mesterséges hűtés és alkalmazásának fejlődése A ránk maradt írások tanúsága szerint már a legrégibb időkben is szokásban volt a hónak és a természetes jégnek elvermelése abból a célból, hogy vele nyáron italokat, élelmiszereket, sőt nem ritkán lakott helységeket is hűtsenek. Hippokrales (460—377 i. e.), az ókor hires orvosa, kárhoztatja ezt a szokást és a jéghideg italok élvezetét — rámutatván az emberi test hőállapotának hirtelen változásaiból származó káros következményekre. A trópusi vidékekre főleg hajókon szállították a hidegebb éghajlatú országokból a havat és a jeget, amelyet azután vermekben raktároztak. Azokon a helyeken pedig, ahova a jeget eljuttatni, illetve ahol tartósan raktározni nem lelaetett, mesterséges hűtést alkalmaztak. Ennek első céltudatos nyomait az időszámításunk előtt 2500 évvel készült egyiptomi falfestményeken látjuk. Ezeken a freskókon megörökített eljárás azonos a primitív népeknél még ma is használatos hűtési móddal: a lehűtendő vizet vagy más italt zománctalan agyagkorsókba öntik, amelyek pórusain a víz könnyen átszivárog és az edénynek — tudatosan nagyra kialakított — külső felületén elpárolog. A párolgást a falfestmények szerint azáltal gyorsították, hogy a korsók körül nagy legyezőkkel élénk légáramlást létesítettek. A párolgás tudvalevően hőelvonással jár, s ha gyors lefolyású, a korsók felületét és így azok tartalmát is lehűti. Indiában a párolgással egyidejűleg a föld hőkisugárzását is felhasználják már ősidőktől fogva az italok hőfokának csökkentésére. Derült éjtszakákon ugyanis lapos agyagedényeket helyeznek száraz szalmával fedett kis gödrökbe, vagy állítanak házaik lapos tetejére és azokat kívülről vízzel meglocsolják ; az edények víztartalma kedvező körülmények között annyira lehűl, hogy a felszínen jégké-Teg is képződik. Varius Avitus, római császár villájának kertjében valóságos hóhegyeket halmozott fel, hogy nyáron a benne való tartózkodást kellemessé tegye. Az egyik bagdadi kalifa pedig hasonló célból nyaralója kettős falainak közeit az örmény hegyekből származó hóval tömette ki. Ezek voltak nyilván az első kísérletek a lakott helyiségek levegőjének kondicionálására. A mohamedán Kelet uralkodói szívesen fogyasztották a hűtött italokat. Nassiri Chosraii, perzsa utazó beszéli (1040 körül), hogy a kairói szultán konyhája naponta 14 teverakomány havat használt el és hogy ezt a havat gyorsstafétával szállították Szíriából. A hó használatára több ízben történik utalás az Ezeregyéjtszaka meséiben. Ugyanekkor Európában a mesterséges hűtés alkalmazása (a hó és jég révén) nem volt általános; csak Spanyolországban és Portugáliában jöttek divatba a hűtés céljaira alkalmas égetett agyagedények, az alcarazzák, amelyeket később Franciaországban is meghonosítottak.