Munkaélettan, munkaegészségügy és biztonságtechnika [antikvár]

Szerveink egymással szoros kölcsönhatásban működnek, az egyik szerv működésében bekövetkező változás maga után vonja a többi szerv működésének változását. Ha például fizikai munkát végzünk, tapasztaljuk, hogy légzésünk mélyebb és szaporább lesz, szaporábbá válik szívműködésünk, és kimelegszünk. Az izommunka hatására azonban a légzésen, a vérkeringésen és a test hőmérsékletének változásán kívül még számos egyéb funkció is megváltozik, ha ezeket közvetlenül nem is érzékeljük. Nem érzékeljük például közvetlenül azokat a biokémiai változásokat, amelyek a fizikai munka hatására az izmokban és egyéb szervekben - például a májban - végbemennek, vagy a változásokat az idegrendszerben és a hormonális rendszerben, amelyek az előbbiekben felsorolt változásokat összehangolják. Ha tehát a szervezetet megterhelés éri - származzék az akár a munkatevékenységből, akár a munakörnyezetből -, a funkciók egész sora megváltozik, s ez a megterheléshez való alkalmazkodást szolgálja. Nem mindegyik funkciónak van azonban döntő jelentősége az alkalmazkodásban: elhatároló, limitáló jelentőségű csupán egyik vagy másik, attól függően, hogy milyen jellegű a megterhelés. Fizikai munkánál például az izomerő mellett az izom vérellátásának és - naponta ismétlődő megerőltető fizikai terhelés esetén - valószínűleg az egyik hormontermelő szerv, a mellékvesekéreg teljesítőképességének van elhatároló jelentősége az alkalmazkodásban; meleg környezetben végzett munkánál ugyancsak a vérkeringés lehet az egyik limitáló funkció, gyakran azonban a testhőmérséklet-szabályozás és - rendszeresen ismétlődő megerőltető hőmunkánál - a só-víz háztartás szabályozás; ha a foglalkozással kapcsolatos veszélyforrást a benzol jelenti (benzol expozíció), elsősorban a vérsejtképző szervek teljesítőképességén múlik az alkalmazkodás stb.