Szárazegyenirányító [antikvár]

A szárazegyenirányítók negyed évszázados múltra tekintenek vissza. Ez idő alatt igen nagy fejlődésen mentek keresztül és alkalmazásuk olyan általánossá vált, hogy az elektrotechnika egyik fontos építőelemének tekinthetjük azokat. A legutóbbi időben alkalmazásuk még jobban terjed. Így pl. szárazegyenirányítót használnak az egyes rádióvevő készülékekhez az egyenirányító cső helyett és ugyancsak szárazegyenirányítót alkalmaznak többszáz, sőt többezer amper áramerősségű berendezésekhez a galvanizálás területén. Mégis a szárazegyenirányító elmélete és alkalmazása olyan terület, amelynél a tervező szakemberek nem mindig rendelkeznek kellő ismeretekkel. Ezt a hiányt szeretném eme összefoglaló szakkönyv megírásával pótolni. A könyv olyan tagoltságú, hogy különválasztva tárgyalja a szárazegyenirányítólap és az egyenirányító áramkörök, illetőleg a teljes egyenirányító berendezések kérdéseit. A szárazegyenirányítólap tárgyalásánál ismertetem a sztatikus és üzemszerű - úgynevezett dinamikus - tulajdonságokat és azokat a jelenségeket, amelyek az egyenirányítólap sztatikus és dinamikus vizsgálatánál eltérő eredményekhez vezetnek. A különböző kapcsolású és terhelésű egyenirányító áramkörök, illetőleg teljes berendezések tárgyalásánál különös figyelmet szentelek az akkumulátortöltők és az akkumulátorral működő áramellátó-berendezések ismertetésének, mert ez a szárazegyenirányító egyik legfontosabb alkalmazási területe. A szárazegyenirányító működésének megismerése az utóbbi években a szovjet Davidov s a Schottky és Mott által felépített elméletek alapján jelentősen előrehaladt. Ezeknek az elméleteknek tanulmányozásához a fémek és felvezetők szerkezetének ismerete szükséges, Ezeknek összefoglalását és a szárazegyenirányító működésének elméletét, ezek során az alagút-effektus, a fizikai és kémiai záróréteg elméletét a „Függelék'' tartalmazza. Ennek megírására dr. Hoffmann Tibort, e kérdés egyik legkiválóbb ismerőjét kértem fel. Elsősorban a szelénegyenirányító ismertetését tűztem ki célul, mert az ipari alkalmazásnál ez a típus terjedt el a legnagyobb mértékben. Ezenkívül a rézszulfid- és a rézoxidul-egyenirányítóra is kitértem. Az utóbbi a híradástechnika egyes ágaiban és a mérőműszerekhez egyes tulajdonságainál fogva a legalkalmasabb. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy megemlékezzek dr. Selényi Pál Kossuth-díjas professzorról, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjáról, aki az 1930-as évek végén először valósította meg a hazai szelénegyenirányító gyártását, noha az akkori mostoha körülmények között a legszerényebb eszközök állottak rendelkezésére.