Világítástechnika és színdinamika [antikvár]

Az ember élete, munkavégzés során érzékszervei segítségével állandóan kapcsolatban van környezetével, a külvilággal. A környezetből kiinduló fizikai és kémiai folyamatok érzékszerveinken keresztül ingerek formájában jutnak szervezetünkbe. Az érzékszervek idegvégződéseiben kiváltott ingerületek az idegrendszer központi részébe jutva, ott előáll az érzéklet. Az ember legfontosabb érzékelése a látás, amelynek kiváltó ingere a fény, és érzékszerve a szem. Tárgyunk keretein belül a szükséges mértékben megismerkedünk a fény fogalmával, az ezzel kapcsolatos legfontosabb fizikai alapokkal, valamint a szemmel és a látás mechanizmusával. Ezen a helyen elöljáróban csupán azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy látás nincs fény nélkül. Az úgynevezett "világos órákban" a fényt földünk természetes fényforrása a Nap biztosítja. A világos órák száma azonban a mi égövünk alatt - amíg tehát természetes fény áll rendelkezésünkre - az év 8760 órája közül csak mintegy 5000 órát tesz ki. Ebből az 5000 órából csak kb. 3600 órán át van akkora fény, amely az épületek belsejében folyó tevékenységekhez szükséges megfelelő látást biztosítja. Még ezt az időt is csökkentik különböző meteorológiai viszonyok, így kb. 2000 órára tehető az az idő, amikor a napsugárzásból származó természetes fény elegendő, az épületek belsejében való megfelelő látáshoz.