Elemtervezés, rendszertervezés [antikvár]

Részlet: 1. A RENDSZERELVŰ ÉPiTÉS. AZ ÉPITÉSI RENDSZER Népgazdasági terveink az építőipar termelésének jelentős ütemű fejlesztését irányozzák elő mind mennyiségileg, mind minőségileg. Ezt a mennyiségi és minőségi igénynövekedést már nem lehet a hagyományos építőipar egyszerű kapacitásbővítésével (tehát extenzív fejlesztéssel) követni. Ismeretes hogy a szabad munkaerő tartalékok kimerülőben vannak; a nagyobb termelési mennyiség előállításához sehonnan nem lehet többlet munkaerőt biztosítani, sőt nagyobb távlatra, az iparágak szaporodásával, egy-egy iparágban a munkaerő csökkenésével kell számolni. Ez marad a helyzet a távoli jövőre is, sőt ennek fokozódása várható. Nem tekinthető azonban ez magyar specialitáonak, mert ez világjelenség. Az élenjáró, fejlett ipari országokban a munkaerő gondok még sokkal nagyobbak, mint a hazaiak. Az építőipar növekvő mennyiségi igényeinek kielégítése a fokozódó munkaerő gondok mellett tehát csak a termelékenység növekedésével oldható meg, természetesen ugy, hogy a termékek minősége nemhogy gyengébb, hanerii a növekvő minőségi igények kielégítése érdekébén javuló. Ez azt jelenti, hogy azt az építményt, amelynek megépítésére jelenleg pl. 1000 munkaórát fordítanak, egy év múlva 950 öt év múlva 750 és pl. 15 év múlva már csak 400 munkaóra ráfordítással kell előállítani tudni. Az eddig alkalmazott épitési és munkamódszerekkel kis mértékben még biztosan fokozható a termelékenység, a termelt mennyiség és annak minősége - változatlan mennyiségű élő munkaerőt és gépesítettséget feltételezve - mert az nem állitható, hogy nálunk mindenki képességeinek megfelelően, a munkaidő teljes kihasználásával dolgozik: nincsenek gépállási és más, az épités szervezettségének hiányosságaiból adódó kiesési idők. A munkaintenzitás fokozásával kismértékben tényleg fokozható volna még a termelés, de ez távolról sem elegendő ahhoz, hogy az építőipar igényeit a jövőben hiánytalanul ki lehessen elégíteni. Különösen nem mondható ez a fokozott funkcionális és használhatósági igények kielégítésére változatlan épitési módok és t3chnológiák mellett. A problémát növelik a megnövekedett igényekkel összefüggésben felmerült energiagazdálkodási problémák: az építőanyag gyártás és szállítás korlátja. A termelés mennyiségének és minőségének növelése csak uj épitési módszerekkel valósitható meg. Az építésben uj utakat kell keresni.