Energiagazdálkodás az élelmiszeriparban [antikvár]

ELŐSZÓ Minden termelő leuékeníjség folíjlalásdhoz energiára van szükség. Ezért a népgazdaság fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű a termelési biztosító energiabázis helyes megtervezése, kiszélesítése és az energia gazdaságos felhasználása. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók életszínvonalának állandó emelését követeli. Ennek értelmében a dolgozók a nemzeti jövedelemből egyre nagyobb részhez jutnak. A gazdaság megszervezése során gondoskodni kell arról, hogy a termelés fejlődése következtében a dolgozóknak egyre több és jobb minőségű termék álljon rendelkezésre. A termék egyre növekvő mennyisége azt köveleli, hogy a termelés-fejlesztés ütemének megfelelően és ezzel arányban fejlesszük energiabázisunkal is. Az energiabázis fejlesztésére azonban egy országon belül az adott technikai fejlettség mellett nem állnak korlátlan lehetőségek rendelkezésre és így rendkívül fontos kérdés a társadalom gazdálkodásában a meglévő energiamennyiség minél gazdaságosabb, minél célszerűbb felhasználása. Az élelmiszeriparnak népgazdasági vonatkozásban is jelentős mennyiségű energiára van szüksége. Mégis, annak ellenére, hogy sok olyan intézkedés íöríént már, amellyel a fajlagos energiafogyasztási és az energiaveszteségekel csökkentettük, az élelmiszeripar hőgaz-dálkodása terén még sok a javítani való. A hiányosságok felismerése számos helyes kezdeményezésre mutatott. Ezek azonban vagy csak egyes üzemekre, vagy legjobb esetben egyes iparágakra szorítkoztak. Természetesen az élelmiszeripar valamennyi ágában számos olyan lehetőség van, amelyek feltárása energia-felhasználásunkat megjavíthatná. Igen sok helyen nem megfelelő még az energiával való gazdálkodás, ami sokszor a szakismeretek hiányára vezethető vissza. A régi kapitalista üzemlulajdonosok számára sem volt közömbös termelési költségeik csökkentése. A kapitalista azonban a magasabb profit biztosítását az olcsó emberi munkaerő felhasználásával könnyebben tudta elérni. Ezért az élelmiszeriparban elhelyezett tőke szerves összetétele az összes iparágak közöli a legalacsonyabb volt. A tőkés az élelmiszeriparban üzeméi nem modernizálla, a berendezések felújítására és karbantartására a lehető legkevesebbel köllöli. Mivel az élelmiszeripar legtöbb ágában az energia költséghányada a többi anyagköltséghez viszonyiíva alacsony, a kapitalista élelmiszeripari üzemekben az energiafelhasználás kérdéseivel nem foglalkoztak megfelelő mértékben. Emialt nemcsak a kérdés szükséges tudományos feldolgozása hiányzott, hanem azok a technikai alapok is, amelyek az élelmiszeripar energiagazdálkodása problémáinak tudományos megközelítését lehetővé tellek volna. A szocialista üzem a népgazdaság egyik láncszeme, amelynek működése kihat az egész népgazdasági leru leljesitésére. A szocialista üzemnek ezért termelése során mindig az egész népgazdaság szempontjait és érdekeit kell szem elölt tartania. Az élelmiszeriparban jelentkező energiameglakarílás — amellett, hogy a termelés kibővítése és fokozása szempontjából is jelentős tényező és az önköltség csökkenéséi idézi elő — olyan lüzelöanyagmeglakarííást jelent, ami módot nyújt más iparok energiaszükségleteinek kielégítésére, s egyben a közlekedést is mentesíti az elmaradó tüzelőanyag szállításával. Üzemeink jelenlegi technikai felkészültsége ma már nem hasonlilható össze a kapitalista élelmiszeripar üzemeivel. Ötéves tervünk eddigi évei során élelmiszeripari üzemeink egyrészéí átszereltük, technikailag feilesztetlük, új, modern, gépesített nagyüzemeket létesí-