Építési Zsebkönyv II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből: XXIII. SZELLŐZÉS. írta: Dr. techn. Möller Károly, oki. építészmérnök. Alábbi fejtegetések építészek részére óhajtják a szükséges tudnivalót adni. A szellőzés tervezését bízzuk szakmérnökre. Szellőzés alatt légcserét, lég jobbítás (klimakészítés) alatt olyan légcserét értünk, melynél nemcsak a levegő mennyiségét és hőmérsékletét, hanem mindazon egyéb tényezőket is szabályozzuk, melyek az ember jóléte szempontjából számításba jöhetnek. A szellőzés feladata: a) romlott levegő pótlása, b) fűtés melegített levegővel, c) hűtés hűtött levegővel, d) a levegő minőség (páratartalom, hőmérséklet, idegen anyagok stb.) szabályozása. Régebben legtöbbször csak arra törekedtek, hogy megfelelő hőmérsékletű, de egyébként lehetőleg a szabad levegőhöz hasonlító levegőt biztosítsanak az épület belsejében. Hogy a szénsavtartalom ne lépje túl a szabad levegőben található mennyiséget, túlzott légcserét alkalmaztak, ami a nagy fűtési költség miatt sokszor lehetetlenné tette a mesterséges szellőzőberendezés üzembentartását. De irodákban, lakóházakban arra a mi klímánk mellett nincs is nagy szükség; ellenben - mint egy példán igazolni fogjuk-nagyobb embertömeg tartózkodására szolgáló helyiségekben, továbbá olyan üzemekben, melyek az emberre káros anyagokat bocsátanak a levegőbe, kívánatos a légjobbítás berendezése. 1. A levegő szennyeződése. A tiszta levegő kerek 20% oxigént, 79% nitrogént és 1% egyéb gázt tartalmaz. Szabad levegőben mint járulékos alkotórész 0-03% szénsav, különböző ritka gáz, por és vízgőz is van. Sűrű beépítésű városok levegője ettől lényegesen különbözik. Angliában régebben, Budapesten néhány év óta rendszeresen vizsgálják a városi levegőt, megállapítják a szénsavég koromtartalmát (I. táblázat). Ez azonban nem elég a levegőminőség jellemzésére, mert egyéb károsabb szennyeződések lehetnek a levegőben. Ilyenek az autókipuffogókból jövő szénmonoxid, mely oly mérgező, hogy pl. autobuszmegállóhelyek melletti üzletek alkalmazottai állandó rosszullétről panaszkodnak, továbbá az autóktól - különösen nyersolajmotoros autóbuszokból és az újabb benzinpótló anyagokból - származó mérges gázok, különböző ipari bűzök, fertőző csírák és a por, mely nagyrészt szerves anyagokból, vagy a nyálkahártyákat erősen izgató éles ásványi kristályokból áll.