Felületkezelő (galvanizáló) üzemek szennyvizeinek tisztítása [antikvár]

I. BEVEZETÉS A környezetet a civilizációs tevékenység hulladékai szennyezik. A szennyező hulladékok egy része - mint például a tápanyagként felhasználható szervesanyagok - lebontva a környezet természetes folyamatainak ártalmatlan részévé válnak. A szennyező anyagok másik része a környezetbe kerülve nem alakul át, nem válik a környezet részévé, sőt bizonyos mennyiségen tul azt többé-kevésbé károsítja. Ilyen pl. a galvánipari szennyvizek fémion tartalma is. A kémiai analitikai módszerek intenzív fejlődésének eredményeként ma már tudjuk, hogy a természeti környezetből a fémionok széles skálája kimutatható, sőt nagy részükre mint nyomelemre az élő szervezeteknek szükségük van. A környezetvédelmi kutatások egy része a természetes életközösség terhelhetőségét, károsodás nélküli teherbiróképességét vizsgálja. Ezt kell összeegyeztetni a gazdaságossági problémákkal, azaz meg kell határozni a szennyező anyagok gazdaságosan eltávolítható, de a környezetet nem károsító mennyiségét. Az l/a ábra mutatja a szennyvíz tisztítására fordított költségek, a tisztítási hatásfok és az önköltség elvi összefüggéseit. Több évtizeddel ezelőtt a környezetvédelem egyik alapvető szempontja a megfelelő hígítás volt. Ma már részben a nagymértékű iparosodás, részben a tiszta víz iránt fokozódó igény sokkal intenzivebb, de költségesebb szennyező anyag eltávolitási eljárások kidolgozását és alkalmazását teszi szükségessé. A galvánipari szennyvizek kémiai, fiziko-kémiai és fizikai módszerekkel tisztithatók. Ebből következik az a tény, hogy a galvánipari szennyvizek kezelését más eredetű szennyvizektől függetlenül kell elvégezni a lehető legtöményebb állapotában, így érhető el a legkedvezőbb eredmény. A szennyvízkezelés fejlődése elmaradt az ipar fejlődésétől és ezért az ipari gócokban az élővizek szennyezettsége megközelítette, sőt meghaladta azt a mértéket, ami egy felszíni viz élővizi jellegét még nem befolyásolja. Ezért esik egyre több emlités pusztuló élővizeink- 560