Fémtan III. [antikvár]

A fémtan tudománya az utóbbi évtizedekben rendkívül gyors fejlődést mutatott. Egyrészt a szilárd testfizika sok vonatkozásban átfogalmazta a fémtan alapjait, és lehetővé tette a fémes szerkezet teljesebb jellemzését (ponthibák elmélete, diszlokáció-elmélet, kristályhatárok elmélete, stb.). Másrészt megszaporodtak az ismeretek a fém szerkezete és tulajdonságai közötti összefüggések, valamint a fémszerkezet és a gyártási paraméterek közötti törvényszerűségek területén. A társadalom ugyanakkor fokozta elvárásait a jobb tulajdonságú, olcsóbb, gazdaságosan gyártható fémtermékek iránt, megfogalmazva ezzel a minőségcentrikus kohászat igényét. Ez az új ismeretek nyújtotta lehetőségek gyorsabb alkalmazását követeli a meglévő technikai-technológiai lehetőségek szabta határon belül. Mindennél fontosabb feladattá vált tehát az elmélet és a gyakorlat közelítése. Ez a jegyzet a legfontosabb fémek, a vas, az alumínium és a réz alapos, míg a cink, volfrain és ólom elnagyoltabb tárgyalását adja, arányaiban a hazai jelentőséghez igazodva. Az anyag a vas és fémkohász szakos kohómérnök hallgatók egyetemi tananyaga, de a hőkezelő szakmérnöki tanfolyam Fémötvözetek fémtana c. tárgyához is szervesen kapcsolódik. A tárgyalás módja az alapvető fémtani ismeretek birtoklását feltételezi, de a gondolatmenet követésé ezek hiányában sem lehetetlen. Az anyag összeállításakor cél volt a tisztafémek alapvető tulajdonságainak összefoglalásán túl az ötvözés és a szennyezés hatásának alapos áttekintése. Hasonlóképpen súlyt kapott az anyag szerkezetének és a tulajdonságoknak a megváltozása az ötvözés, a kristályosodás és a hőkezelés során. Ugyanakkor teljesen hiányzik az ún. alakadó technológiák (formaöntés, a képlékenyalakítás és a forgácsolhatóság) leíró tárgyalása, csupán e technológiáknak a szerkezetre és a tulajdonságokra való hatására történnek utalások. Ennek elősorban terjedelmi okai vannak, másodsorban az élő tantervek is ezt kívánják. E hiányosságok ellenére, remélni lehet, hogy az alapanyagokat gyártó vaskohász, alumíniumipari és 'színesfémkohász szakembereken túl az anyagokat kiválasztó és felhasználó gépipar, vegyipar, és éleímiszeripar mérnökei is e könyvet haszonnal forgatják majd. Ez azért lenne jó, mert az országos anyagracionalizálási törekvések sikere erősen függ az ilyen irányú tájékozottságtól. ^