Fenntartási magasépítési technológiák fejlesztése [antikvár]

BEVEZETŐ Társadalmi fejlődésünk olyan szakaszának vagyunk szemtanúi, amikor az építőiparban és az építőiparral szemben támasztott követelményekben forradalmi változások mennek végbe. Köztudomás szerint a termelőerők, a technikai színvonal fejlettsége az építőiparban alacsonyabb, mint általában az iparban. Ugyanakkor a társadalmi szükségletek kielégítésében - mind a gazdasági növekedést gyorsító beruházások, mind a lakosság fogyasztási szükségleteit kielégítő lakásépítési, fenntartási, szociális, kulturális beruházások megvalósításában - az építőipar döntő szerepet nyer. Míg az iparban a termelési folyamatok gépesítése, a tömegtermelés bevezetése a múlt században befejeződött ipari forradalom eredménye volt, addig hazánkban az építőiparban a termelési folyamatok gépesítése, a tömegtermelés bevezetése a szo-ciahsta átalakulás előtt nem valósult meg. Ezért ennek megvalósítása, az építés-ipa-roítás befejezése a mi korunkban megy végbe. Az 1960-as évek elején tudatosodott, hogy az építésben is az élőmunkaigényes, hagyományos eljárásoktól gyökeresen eltérő, iparosított rendszereket kell bevezetnünk és széles körben alkalmaznunk. Az ekkor elkezdődött és még ma is tartó gyökeres technológiai, technikai átalakulás folyamata kikerülhetetlen hatást gyakorol a műszaki-, szervezés- és szervezetfejlesztő szakemberképzés folyamatára, de ezen kívül az egész társadalomra - mint az épületek, építmények használóira - is. Az építésiparosításban eddig szerzett tapasztalatok a fejlődés további céljaként a rendszerelvű építés fokozatos megvalósításának elkerülhetetlenségét igazolják. A rendszerekben való gondolkodás csíráinak kibontakozása és az épületek állagromlásának egyre nyomasztóbb mértékű valósága döbbentette rá az építőipart, hogy fejlesztési tevékenysége nem teljesedhet ki csupán az építmények - nagyüzemi termelőfolyamattá alakított - létrehozásában. E mellett feltétlenül ágazati feladat az építmény üzemfenntartásáról és annak műszaki fejlesztéséről való felelősségteljes gondoskodás is az építmény teljes élettartamán keresztül Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy míg az újat létrehozó építésben az iparosodás aránylag rövid fejlődése után kialakultak a tömegtermelés módszerei és feltételei, addig viszonylag jelentős fáziseltolódással jelenik meg maga az igény is a fenntartási építés műszaki fejlesztése és a beruházó építés mellé rendelése, ill. azzal egyenrangúvá tétele iránt. A fenntartási építésben jelentkező specifikus feladatok korszerűsítését szolgáló tudatos kutatás-fejlesztés koordinációjáról csak 1971 óta beszélhetünk, amikor az ágazat kutatás-fejlesztési célprogramjai sorában megjelent a „Fenntartási építés fejlesztése" célprogram is, jóllehet mindeddig elsősorban lakóházfenntartási feladatokra koncentráltan. A fenntartási építéssel kapcsolatos fokozatos szemléletváltozás eredményeként került felszínre az a fehsmerés is, hogy az épületek létrehozásának, fenntartásának