Festés-mázolás [antikvár]

részlet BE\TZETÉS A festő- és mázolómunka a mesterségbeli tudáson kívül fokozott kézügyességet, jelentékeny kémiai és fizikai ismereteket s ezenkívül — talán az építőipar minden más ágánál fokozottabban — bizonyos művészi készséget és kiváló színérzéket igényel. Kevés iparágban van a dolgozóknak olyan kiterjedt, szerteágazó anyagismeretre szükségük, mint ebben a szakmában. A festés és mázolás nem azonos tevékenység. Bár mindkettőnek az a feladata, hogy a felhordott festékréteggel a felületeket időállóvá tegye, esztétikus külsőt adjon nekik és a higiéniai igényeket kielégítse, különböznek elsősorban abban, hogy a festés főként a felületek díszítését és csak másodsorban a védelmét, a mázolás viszont éppen fordítva, leginkább a felületi védelmet szolgálja. Alkalmazási területük is más. A festők zömmel a belső terek, vakolt falak vagy külső homlokzatok díszítő jellegű munkáit végzik. A mázolók viszont többnyire a belső térben alkalmazott legkülönbözőbb épületszerkezeti elemeket, nyílászáró szerkezeteket, bútorokat, használati tárgyakat stb. mázolják időálló védőbevonatot adó „festékekkel". A festő is és a mázoló is festékekkel dolgozik. De ezek a festékek csak alapanyagaikban egyeznek, felhasználásuk eltérő, és mások a festéshez, ill. a mázoláshoz használt festékek kötőanyagai. A szakismeretek tekintetében is élénk különbség van a festés és a mázolás között. Egyáltalán nem bizonyos, hogy minden kiváló szakmai felkészültségű festő a mázolás terén is ugyanolyan képességű, vagy megfordítva. Ha a kettős iparág történelmi múltját vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az elsőbbség, kétségkívül a festést illeti meg. Az emberiség őskorából származó, a barlangok falaira (altamirai, lascaux-i, trois fréres-i stb. barlangok) festett állatképek fennmaradt, ismert példái elvitathatatlanná teszik ezt az elsőbbséget. A mázolást csak a jóval későbbi kultúrkorszakokban alkalmazzák, és ettől fogva — kisebb-nagyobb eltolódásoklíal — már mindkét iparág együtt fejlődött. 9