Fonási eljárások vizsgálati módszerei [antikvár]

A fonási eljárás kitűzött céljairól s a fonalegyenlőtlenségek vizsgálatáról általában A fonás műveletének kivitele a kész fonalra döntő hatású. Technológiai eljárásainkkal, előírásainkkal, több-kevesebb sikerrel "egyenlő vastag" fonalakat nyerünk. Ezek a fonalak szakítóerőben és fonalszámban meghatározható szórási értékeket mutatnak. A fonalak jóságára általában a Sommer szerint számított egyenlőtlenség százalékos értékeit adjuk meg. A fonalfinomsági számot 10 csévéről vett átlag alapján, a szakítóerőt rendszerint legalább 100 egyes szakításból határozzuk meg. A két értéket még össze is kapcsoljuk a szakítóhossz értékben, midőn a finomsági számot és a szakítóerőt egymással összeszorozva kapjuk azt a fonalhosszt, mely súlyának hatására az egyágú fonal elszakadna. Miután elsősorban a fonal finomsági száma az, ami a fonoda vezetőjét, valamint a felhasználókat érdekli, a fonási eljárás során arra irányul minden igyekezet, hogy az meghatározott szélső értékek között legyen tartható. Utána a szakítóerő az, ami a fonal jóságára mértékadó s ezért azokra az okokra is felfigyelünk, melyek a betartható fonalfinomsági számhatárok mellett döntően hatnak arra.