Gázhidrátok [antikvár]

ELŐSZÓScHROEDER [1] 1927-ben megjelent összefoglaló tanulmányában a modern kémia fontos feladataként jelölte meg, hogy megvizsgálja azokat a specifikus affinitásokat, amelyek a különböző kémiai anyagok vízzel való kölcsönhatásakor lépnek fel. Ebben az időben ugyanis már igen sok gyakorlati tapasztalat bizonyította, hogy egyáltalában nemcsak a vízben oldható szilárd anyagok, haiiem számos, vízben csak igen kismértékben oldódó gáz, ill. folyadék is kölcsönhatásba lép a vízzel mint oldószerrel, és megfelelő körülmények között szilárd hidrátként ún. gázhidrát-ként kiválik. Schroeder megállapításai szerint az így keletkező gáz- és folyadékhidrátok az ún. mellékvegyérték"-hatások reprezentánsai, amelyek sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek, és valódi jelentőségükhöz mérten igen alábecsült szerepet játszottak a vizsgált anyagrendszerek sorában.A kristályos gázhidrátok felfedezése Davy [2] 1810-ben végzett kísérleteitől számítható. A XIX. század végéig mintegy 40 tanulmány jelent meg, amelyben a szerzők a kristályosodás körülményeit, a gázhidrátok vélt vagy valós összetételét, sajátságait, ill. termodinamikai értékeléseiket közölték. A századforduló után a korábbi megállapítások jelentős részét átértékelték, új elméleteket dolgoztak ki a gázhidrátok létezési körülményeinek és szerkezetének értelmezésére, ugyanakkor egy időre háttérbe is szorult ez a kutatási terület, egyrészt mert akkor nem nyújtott annyi gyakorlati érdekességet, amennyi a figyelmet ráirányította volna, másrészt a gázhidrátok analízise igen fáradságos munkát igényelt.Mindezek ellenére e különös anyagrendszerek elméleti szempontból mégis elég érdekesnek mutatkoztak ahhoz, hogy meg-megújuló kutatásokra csábítsanak a korábbiaknál már mind tervszerűbb módszerek segítségével. 19401950 között a gázhidrátok vizsgálatának főként az a gyakorlatban felmerülő jelenség adott lendületet, hogy az akkor már mind kiterjedtebben üzemelő földgázvezetékek hideg időben gyakorta eldugultak, éppen az üzemi körülmények között keletkező szilárd, kristályos gázhidrátkiválás miatt.Az ezzel a jelenséggel kapcsolatosan szükségessé vált beható kutatások vetették meg az alapját azután a nem sztöchiometrikus zárványvegyületek fázissajátságai megismerésének, statisztikus termodinamikai leírásának és szerkezetük röntgendiffrakciós úton történő meghatározásának is. Az elmúlt évtizedben a sokrétűkísérletek alapján izomorf sorozatkapcsolatokat mutattak ki a különböző klatrátvegyü-letekben a gázhidrátokhoz hasonló vagy velük rokon vegyülettípusokkal, sőt egyes sóhidrátoknál is a gázhidrátokban észleltekhez hasonló izostrukturális felépítést tapasztaltak.A kutatások fejlődése igen sok olyan területre vezetett, ahol a gázhidrátoknak ma már a gyakorlati jelentősége is egyre nyilvánvalóbb. Változatlanul jelentősek maradtak ugyan a földgáz-távvezetékben képződő gázhidrátdugók megszüntetésére