A szabályozáselmélet elemei [antikvár]

Mióta az ember megjelent a Földön, állandóan harcban áll a természettel: kezdetben puszta létéért küzd, majd a haladás lehetőségének megszerzéséért végül pedig a természet erőinek teljes leigázásáért. E téren elért sikereinek egyik titka az volt, hogy - kezdetben ösztönösen, később tudatosan - mindig a legkiválóbb képességeit használta fel, és csupán alacsonyabbrendű képességek kifejtését igénylő, számára terhes teendők alól igyekezett magát tehermentesíteni. A terhes teendők alóli felszabadulás eszköze a technika. Ez adta az ember kezébe az első szerszámot, ez vezette az állati vonóerő, valamint a gépek használatára, amellyel erejét és lehetőségeit megsokszorozta. A technika tette lehetővé a nyers emberi erőnél nagyobb értékű ügyesség és spekulatív értelem felhasználását. A következő lépés az erőgépek feltalálása és egyre szélesebb körű használatbavétele volt. Ezzel az emberek, hogy a fárasztó és kizárólag izomerőt igénylő teendők alól egyre inkább mentesült. Feladata az ilyen munkáknál már csak a természeti erők kormányzása maradt.